„Gyere, kislány, gyere, a discoclubban szól már a…”Őőő…álljunk meg egy pillanatra, ez nem az a hely! Oké, próbáljuk meg mégegyszer: Tusványosozók, piros babos kendőket elő, léggitárokat a kézbe, jön a Beatrice! Így mindjárt jobban hangzik, igaz? Akkor most kapd fel a telefonodat, nyisd meg a naptárat, és pötyögd:
Dátum, időpont: 2017. július 20., 20 óra
Helyszín: Tusnádfürdő, Tusványos
Megjegyzés: őrületes nagy buli
U.i.: sör + felhívni a haverokat
Ha a fenti lépéseket sikerrel vetted, akkor nézzük, mivel is állunk szemben: a Beatrice 1969-ben alakult, még lányzenekarként, majd később, a nemzet csótányaként is emlegetett Nagy Feró csatlakozásával és irányításával alakult át teljesen. Több, mint negyven éve vannak jelen a magyar zenei palettán, bár pályafutásuk során lázadó rockzenekarként sokszor néztek farkasszemet a rendszerrel, a politikával, cenzúrával és minden más mizériával, amely a banda feloszlását vagy elhalkulását kívánta. Ők meg fennebb húzták a bőrnadrágot, felkapták a hangszereiket, és szembeszálltak.Kitartásuknak pedig a mai napig is megvan az eredménye: foglalkoztatott zenészek, rengeteg koncertet adnak, és az idő vasfoga fejvesztve rohan előlük, ha meglátja azt az energiát, amelyet a színpadon produkálnak.
A szüleink az ő slágereiket hallgatva lázadoztak, majd a kis kópékat is ezeken a dalokon „nevelték fel”, a „látod, fiam, hogy apád annak idején milyen kemény gyerek volt?” jeligével. A generációk közti különbségek ezen a ponton biztosan összemosódnak, hiszen a Nyolc óra munka szövegét kortól és nemtől függetlenül mindenki ugyanazzal az intenzitással énekli. Ez magyar gyereknek legalább annyira kötelező, mint az Egri csillagok. A 28. Tusványoson a banda biztosan megmutatja, hogy mi fán terem az a rock ‘n’ roll életérzés, úgyhogy gyertek el, és skandáljuk együtt, hogy Ricse, Ricse, Beatrice!
Tompa Réka
