Tusványoson béke van. Békésen él együtt a résztvevő a szervezővel, a politikus a politikussal, az előadó az énekessel, a vattacukros a csülkössel, a hangosító a fényessel, a medve az erdővel, az Olt folyó a zakatoló vonattal, a Csűr a kempinggel, a népzenész a borásszal, az elnök a képviselővel, az igazgató a szenátorral, az alapító az utánpótlással, a reggelig bulizó a felkelő nappal, a sátorozó a biztonsági őrrel, a polgármester az ifjúsági vezetővel, a leány a legénnyel, a szülő a gyerekkel, a barát a baráttal.
Tusványoson béke van. Békésen beszélget az előadó a kisebbségről, véleményt nyilvánít a társadalmi kérdésekről, elmondja a mindennapjainkat meghatározó problémákat. Békésen vitázik rövidnadrágban, gumicsizmában a politikus a nemzetpolitikai kérdésekben, tudja ő is, hogy Tusványos a világ közepe, a mi időnk. És azt is, hogy a vita előrevisz, békét teremt.
Tusványoson béke van, mert több, mint egy fesztivál. Több mint egy szabadegyetem. Biztos pont. Békét ad a találkozás, az önfeledt szórakozás, a hideg sör, az üdítő árnyék, a fenyves illata, az ölelés, a zene, a hajnali csend, a hegyeket eltakaró leszállt köd.
A szomszédunkban még mindig háború zajlik, de a háborúknak is egyetlen végkimenetele kell legyen: a béke. A Csillagok háborújában elhangzik egy mondat: „A békéhez vezető kanyargós úton – bármilyen hosszú – érdemes végigmenni.”
Tusványoson béke van, az út csak némely irányból kanyargós. Gyere, fedezd fel, lesd meg, hogyan alakították a történeteink – köztük a tiéd is – a tusványosi folyamatot történelemmé!
Mert bizony így lesz a történetekből történelem. A béke idejéből.