200 éve született Petőfi Sándor. Az eltelt 200 évben rengeteget változott a világ. Az idei Tusványoson ebben az állandóan változó világban próbálták több helyen és formában is megidézni azt az örök hagyatékot, amelyet ő, egyik legnagyobb költőnk örökségül számunkra hátra hagyott. Feltérképeztük a tábor programkínálatának sokféleségét, és megnéztük, kik és hogyan emlékeznek rá, akinek tolla volt a fegyvere és papírja a csatamező. Rá, aki a jelenben élő keresőkhöz hasonlóan arra kereste a választ, hogyan találjuk meg és mit kezdünk a szabadsággal. Rá, aki a jelenben szerelmet megélőkhöz és keresőkhöz hasonlóan, ezt a mindannyiunk által ismert időnként földbe tipró, máskor fellegekbe lendítő, szárnyakat adó érzelmet költeményeiben olyan különös módon szólaltatta meg.
Petőfi örök. Petőfi mához és tegnaphoz szóló. Petőfi örökségét kutatni, költeményeiben kérdéseinkre válaszokat találni, érzelmeinkhez érzelmekre lelni, lázadásunkat az ő szabadságvágyával erősíteni ma is, nekünk is ajándék. Költeményeinek szerelmesei, alkatának követői, páratlan rímjeinek és verseiben leírt szavainak igazára szomjazók vagy hagyatékának kutatói bőven találtak kedvükre valót az idei Tusványoson is.
A Petőfi 200 emlékév jegyében szabadon válogattunk a Tusványosi programkínálatból a hozzákapcsolódó előadásokból. A teljesség igénye nélkül foglaljuk most össze, mi mindennek voltunk részesei, mi mindent láttunk, hallottunk, tapasztaltunk.
A leggazdagabb kínálattal ebben tekintetben a Magyar Kultúra Sátor rendelkezett:
Bolond Istók címmel mutattak be drámai költeményeket a marosvásárhelyi Spectrum Színház tagjai Petőfi Sándor verseinek és Arany János Bolond Istók című művének felhasználásával.
Petőfi másképp címmel tartott Zille Gábor (József Attila-díjas költő, műfordító) előadást olyan adalékokkal, történetekkel és különleges érdekességekkel, amelyek kevésbé ismertek nagy költőnkről. Itt vált ismertté előttünk, hogy nagy költőnk nemcsak „a nép egyszerű fia” volt, hanem „ízig-vérig városi ember” is.
Verseitek dallama címmel tartott gitáros irodalmi-zenés formában megzenésített bemutatott Skoperda Nóra (énekes) és Nagy Gergő (gitáros), a Petőfi emlékévre való tekintettel repertoárjuk Petőfi és a reformkor költőinek megidézésével kezdődött.
Felül a gálya címmel került sor zenés standup-ra Maszkurával, Petruskával és Kathy Zsolttal, azaz Petőfi Sándor „forradalmi költészetének mai földben való csíráztatása versekkel, verselő dalokkal, daloló versekkel, fanyar humorral”. A standup fő kérdésként ezek tűntek ki, hogy hol van most, hol van ma Petőfi, mit szólna, ha látná e megosztott nemzetet?!
Az én Petőfim címmel tartott zenés, irodalmi műsort Petőfiről, koráról és önazonosságunk fontosságáról Jantyik Zsolt (eMerton- és Artisjus-díjas zenész, szövegíró, énekes) és Dánielfy Zsolt (a debreceni Csokonai Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze).
A Magyar Teátrumm Színház sátorban Szabadság, szerelem – Petőfi 200 címmel szerveztek zenével és prózával fűszerezett beszélgetést.
Így emlékezett Tusványos Petőfire. Így találtunk kapaszkodókat gondolatai és életünk elakadásai között. Zárszóként csak annyit:
„Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”
