„2016 szeptemberében diagnosztizáltak csontrákot a bal lábszáramban, aminek következtében életmentő beavatkozásként, idén februárban, térd fölött amputálták a lábam.
Angliában élek lassan 4 éve, de azóta is aktív résztvevője voltam minden évben a Tusványosi fergetegnek, ahol eddig már 7 alkalommal vezettem le a szesszióban felgyűlt stresszt vagy engedtem ki a munka utáni gőzt és szórakoztam a barátaimmal egy hatalmasat :D︁. Idén úgy volt a terv, hogy az utolsó pár napra én is be tudok kapcsolódni és megünnepelni, hogy lerúgtam magamról ezt a nyavalyát, de sajnos úgy adódott a helyzet, hogy még 2 kemoterápiás kezelés hátra van és csak augusztusban szabadulok.

Február óta lestem heti rendszerességgel a Tusványossal kapcsolatos híreket a honlapon és a Facebookon, remélve, hogy valami csoda folytán augusztusban lesz megszervezve a banzáj…fájó szívvel tudatosult bennem, hogy idén le kell mondanom a nyár legnagyobb bulijáról.

Emlékszem 2010-ben, zöldfülűként érkeztem a táborba egy sátorral és egy hátizsák kajával. A kaja nagy részét vasárnap reggel hazavittem és a sátrat pedig ki se kellett bontanom, mert az az 5 nap igazi fesztiválként, nullához nagyon közeli alvás számmal telt. Volt ott minden: reggeli felfrissülés az Oltban, fürdés a Szent-Anna tóban, napszúrás a délutáni kánikulában, hatalmas mennyiségű jó kedv, rengeteg új barát, románc és teljes feltöltődés. A tábor után még hónapokig euforikus hangulatban voltam és csak epekedve vártam a következő Székely Woodstockot.

Rengeteget felejthetetlen élményt adott nekem a Tusványos és tudom, hogy idén ha le is maradok róla, jövőre teljes mellszélességgel fogok majd bulizni és tombolni a barátaimmal.
A jelenlegi helyzetemről azt kell tudni, hogy épp a tegnap fejeztem be a tizenkettedik kemoterápiát; ez amolyan biztonsági kemó, amivel tényleg a lehető legkisebbre redukálják annak a lehetőségét, hogy pár év múlva újra előbújik egy rákos daganat a szervezetemben. Én amúgy teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy már nem vagyok rákos. Legyűröm a hátra maradt két kezelést és azzal tényleg megnyertem ezt a csatát. A kemoterápia mellett folyamatosan járok fizioterápiára, tanulok újra járni. Vagyok annyira szerencsés, hogy az angol egészségügy biztosított számomra egy kezdetleges lábat, amivel újra 2 lábon állok, és ha korlátok között is, de képes vagyok újra olyan dolgokat megvalósítani, amire másfél lábon és 2 mankón nem voltam képes.

Nem titkolt vágyam, egy olyan hiper-szuper protézis beszerzése, amivel újra teljes és korlátok nélküli életet tudok élni. Amivel úgy mehetek ki az utcára, hogy nem lesz szükségem sétapálcára, amiben biztonságosan mászhatok majd fel a Sólyom-kőre és amiben minden fajta feszengés nélkül bulizhatok a Nagy-Színpad előtt. Egyetlen akadály, hogy ez az Ottobock Genium X3 robotláb nem érhető el az egészségügyön keresztül, csupán csak magánklinikák által biztosított… 1 hónapja, önszántamon kívül elindítottam egy olyan folyamatot a médiában, ami 2 nap alatt túlnőtt rajtam. Azóta rengeteg segítséget kaptam szerte a világból. Több kontinensről támogattak a célom elérésében és 1 hónap alatt az összeg 20%-át sikerült összegyűjteni. Elmondhatatlanul hálás vagyok mindenkinek, nagyon szerencsés ember vagyok, hogy ennyien megmozdultak az ügyem érdekében.”

Keresztes Zsolt