Tusványos újra megtelt élettel. Az első napon újraszíneztük a tábor világát. A résztvevők elfoglalták helyüket, feltérképezték a programkínálatot, és újra hangos lett a tábor. A táborozók közös hangjától. Tusványos ugyanis a hangok, dallamok találkozásának helyszíne is. Ezen a helyen egymás mellett él, hangzik el több, különböző dallam naponta, különböző stílusokból, különböző hangszínekben, formákban.

A tábor köszönésektől vált hangossá. A rég látott barát, ismerős felé intézett üdvözletektől. Találkozások örömétől. Egymásra találások erejétől. Tusványos az egymásra találások helyszíne is. Ezen a helyen másképp hangzik az egymás felé intézett üdvözlet, erősebb a baráti ölelés, támogatóbb a kézfogás és igazabb a közösen megélt történet. Itt együtt alakítjuk a történéseket. Együtt formáljuk a közös történetekből Tusványos történelmét. Ezért járunk vissza évről évre, ezért járunk haza ide.

Belestünk a kuliszák mögé. Körbejártunk a táborban. Feltérképeztük a 32 év történelmét, keresve benne a személyes összefonódásokat. Arra voltunk kíváncsiak, miként kapcsolódik össze Tusványos történelme az egyéni, személyes történetekkel.

Akad olyan is, akinek egy–egy ifjúsági szervezet miatt lesz kapcsolata a Tusványossal. Egy ifjúsági szervezet miatt, ami a lényének része, amivel összekapcsolódott már a története, így válik tusványosozóvá, így halad évről évre az itt hangulatának örvényével.

Van, akinek a barátok miatt lesz szívügye Tusványos, így alakul személyes története Tusványos történetével együtt.

A MITugrászok úgy írják Tusványos történelmét, hogy közben szabadok lehetnek, mégis több ezer táborozónak vidítják fel a napjait.

Vannak olyanok, akik önkéntesként érkeznek a táborba, azzal a szándékkal, hogy segítő kezet nyújtsanak, hogy így formálják, így írják Tusványos történelmét.

Akad olyan, aki kiskorúként a MITugrászok csapatát erősítette, majd szervező lett, és évről évre visszatér, mert egész egyszerűen szereti azt az életet, amit Tusványoson élünk.

Van, olyan, aki szerint azért fonódik össze Tusványos története az ő történetével: „mert erdélyi, mert hazai, az enyém, hazajárok, visszajárok, mindig feltölt, mindenhova benézhetek, mindenhol nyíltan beszélhetek, olyanokkal is, akik egyébként máskor távol járnak, vagy távolságot tartanak. Mosolyognak, köszönnek itt az emberek. Szeretem.”

Találtunk olyan személyt is a táborban, aki öt évvel ezelőtt, sikeres érettségi után úgy döntött, azzal ünnepli meg, hogy eljön életében először Tusványosra, azóta évről évre visszajár.

Találkoztunk olyan személlyel is, aki valamikor a kilencvenes évek vége felé, 12 évesen jött el a táborba először az édesapjával, azóta volt szervező, előadó, a MIT oszlopos tagja és lassan kilenc éve minden évben a családjával, idénre már a négy lányával együtt jár vissza, jár haza.

Az egyik szervező kérdésünkre, hogy miként kapcsolódik össze egyéni, személyes története Tusványos történetével így válaszolt: „Az az igazság, hogy azért járok vissza évről évre Tusványosra, mert ez a két hét úgy telik el a barátok társaságában, hogy elrepül a nyarunk. És igazából ezt egy ajándéknak kell felfogni, és ha ezt így be tudjuk állítani az agyunkba, akkor már nyert ügyünk van, hiszen Tusványost nem is munkának fogjuk fel, hanem valamit adunk Erdélynek, az erdélyi fiatalságnak, az erdélyi közegnek, az erdélyi történelemnek. A történelemnek.”