Alig zárult le a reformáció 500. emlékéve, idén már a tordai országgyűlés előzményeit és hatásait boncolgatjuk. Ennek apropóján a Vallásszabadság sátorban unitárius, katolikus és református szemszögből is megvizsgálták a történéseket.

Mivel mérföldkő jelentőségű eseménnyel állunk szemben, nehéz nem elfogultan, idealizáltan beszélni róla – vezette be a témát Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója. Szerinte helyzetünkért hálásnak kell lennünk, hiszen míg más helyeken vallásháborúk folytak, Erdélyben békésen élhettünk a vallásügyi törvénynek köszönhetően.

Darvas-Kozma József római katolikus pápai káplán azt vallja, hogy az egyház mindig reformra szorul, sosem tökéletes, mi pedig zarándokok vagyunk ebben a fejlődésben. Meggyőződése, hogy az egyház az 1100-as és az 1500-as években sem volt szentebb vagy tökéletesebb, mint most, hiszen megvan az isteni arca és az emberi oldala is. Mindenki ott áll a maga hiányosságával. Végülis ettől színes az egyház, nekünk pedig Jézus kinyilatkoztatásához kell igazítanunk magunkat. Szent Ferenc látta a kor hibáit, a visszaéléseket, ám tudta, hogy nem a rendszerrel van baj, hanem magukkal az emberekkel, ezért ő is önmagán kezdte a reformot.

Ma már léteznek evidens határok felekezetek között, ám a 16. században a korlátok még összemosódtak – állapította meg Rácz Norbert unitárius lelkész. Erdély folyamatosan fogadta be a reformációt, kezdetben viszont még nem léteztek felekezeti mezsgyék, és a gyülekezet is alig érzékelte a változásokat. Mivel az ige felkeltette az emberek figyelmét, akkoriban állandóan beszéltek a vallásról és a változásokról. 1555-ben pedig Augsburgban béketárgyalást folytattak, először tárgyaltak a református és a katolikus gondolkodás közötti viszonyról. Ehhez köthető az akié a terület, azé a vallás elve, amely lehetővé tette az uralkodóknak a vallás szabad megválasztását, ami fegyverszünetet, megerősödést jelentett, a béke viszont politikai okokból született meg. Végül 1557-ben kimondták, hogy az új- és óhitűek ne bántsák egymást. A béke azért is volt elengedhetetlen, mert Erdélynek a törökök és habsburgok kereszttüzében szüksége volt a stabilitásra a fennmaradáshoz. A politikai játszmákon viszont túlmutat az Isten és ember közötti viszony, amibe senki nem szólhat bele.

Református szemszögből Kató Béla püspök boncolgatta a vallásszabadság témáját, s a történelmi események fejtegetése helyett inkább reálpolitikai vonatkozásokra reflektált. Szerinte a nyelviség, a kultúra erős hatásnak bizonyul a közösségek összefogásában, amely Erdélyben is érzékelhető. Nem próbáljuk egymás vallását rákényszeríteni a másikra, helyette szép hagyománya van az együttműködésnek. A békére való hajlam megtanított arra, hogy nem zárunk ki csoportokat, embereket a jóból, mert a hatalom könnyen befolyásolja a vallási békét és együttélést, ha az egyiket előnyben részesíti. Erdély mai vallási térképét mindenki ismeri, alapkérdés a létszámbeli fogyás, mindenki fenn akarja tartani a sajátját, még akkor is, ha néhol kis közösségekről van szó. Az 1568-as helyzet viszont nem változott, néha ugyanazok a külső kényszerítő erők hatnak ránk, de közös elköteleződésünk van, tiszteletben tartjuk egymás meggyőződését, intézményeinkben pedig a közösség egészét szolgáljuk. Ez az igazi vallási béke közöttünk, szögezte le Kató Béla.

Kismihály Bogi