Az első alkalommal tusványosozók izgatottsága. A rangidős, több évtizede visszajárók nosztalgiával teli visszavágyódása. Két év kihagyás után újra azt érezni, hogy élsz. Kiszakadni a hétköznapokból. Hosszú ölelések, frissítő koccintások régi ismerősökkel. Kérni egy sátorcöveket a szomszédtól, mert évről-évre fogyóeszköz a sátrak felállításánál. Bemászni a már felállított sátorba, remélve, hogy egy kicsit hűsülhet az ember. Majd a csalódottság az arcon, amikor rájön, hogy odabent talán még nehezebben viselhető a hőség.
Tusványos életre kel, hiszen a kapunyitás óta folyamatosan érkeznek kisebb-nagyobb hátizsákokkal az emberek. A sátortábor lakói szorgosan, jókedvűen építgetik sátraikat és töltik meg élettel, hangos kacagással a teret.
Két év kihagyás után nagy a vágy az emberekben, hogy bepótolják mindazt, ami kimaradt. A táborozókat kérdezgetve, találkoztunk olyan személlyel, aki első alkalommal vesz részt az eseményen, de több évtizede visszajáró, „veteránnak” számító tusványosozókkal is elbeszélgettünk szép számmal, sőt olyan személyekkel is, akik már az első kiadáson itt voltak, és minden évben visszajáró vendégei az eseménynek. Néhányan egyenesen Budapestről érkeztek hozzánk. Elmondásuk szerint a változatos program felhozatal, a mesebeli táj, az erdélyiek vendégszeretete és az a megfogalmazhatatlan „Tusványos-érzés” az, ami évről-évre a vissza csalogatja őket.
Az évek előrehaladtával, Tusványos is sokat változott. Egész generáció vált gyerekből felnőtté közben, a varázs mégis megmaradt, hiszen vannak olyan fiatalok, felnőttek, akik egész kisgyermekkoruktól hűséges visszajárók.
Tusványos és a sátortábor veletek együtt egész! Gyertek, lakjátok be, és legyen tőletek hangos!
Koncz Beáta
