Ft. Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspökétől származik a cikkünk címében megjelenő gondolat. Azt hiszem, mindannyiunk kívánsága ez. Úgy gondolom, az elmúlt időszakban a médiából, illetve a valós életben velünk szembejövő események mindannyiunkban a biztos bizonytalanság érzését erősítették. Sokunk számára kérdés, mi történik és miért a szomszédos országban, mit tesz a diplomácia, hogyan teszi, és mit tehetünk mi, hogyan segíthetjük az onnan menekülni kényszerülőket?
Valamikor február végén az addig biztonságot nyújtó végtelen kék eget, hirtelen füstfelhők kezdték beborítani, a csend dallamát bombariadók hangja törte meg. Hogyha eddig mindez csak nagyszüleink világának valóságának, egy letűnt kor meséjének tűnt, most innen, tőlünk nem is olyan messzi helyről jött a híre. A híradások is ettől lettek hangosak. Azt hiszem, nem túlzás kimondani, hogy nagyon gyorsan megváltoztak a mindennapjaink. Foglalkoztatni kezdett kicsit és nagyot egyaránt az a gyötrő félelem, mi történik, ha majd nekünk is indulni kell?! Mi történik, ha felettünk is füstfelhőktől borul be az ég?!
A 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor előadásainak sorában így természetesen kiemelt helyet kapott az ukrán-orosz háború számos vetülete. Körbejártunk a táborban, és több olyan kerekasztal-beszélgetésre találtunk, ahol a mi történik, miért történik a szomszédos országban, mit tesz a diplomácia, hogyan teszi, és mit tehetünk mi, hogyan segíthetjük az onnan menekülni kényszerülőket kérdéseinkre kaphattunk válaszokat.
A MCC-Depo Sátorban Kiss Rajmond, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője és Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője válaszolt Len Balázs az orosz-ukrán konfliktus hátterével kapcsolatos kérdéseire. Kiss Rajmond kijelentette, „nem adom fel, hogy a béke lesz a vége”.
Akiket a magyar-lengyel kapcsolat buktatói foglalkoztatnak, keresik, hogyan alakul a magyar-lengyel barátság jövője az Ukrajna elleni orosz agresszió tükrében, azok a Bánffy Miklós társalgóban szervezett kerekasztal-beszélgetéshez csatlakozva találhattak válaszokat. Az emberi történelem legnagyobb kincseként tekintik a beszélgetésben résztvevők a magyar-lengyel barátságot. Műhelymunkaszerűen a hallgatóságot bevonva beszélgetett erről a témáról Rosonczy-Kovács Mihály (kurátor, Waclaw Felczak Alapítvány, Budapest), Jerzy Snopek (korábbi budapesti lengyel nagykövet, Varsó), Michal Kwilecki (a Wroclawi Magyar-Lengyel Baráti Társaság vezetőségi tagja, Wroclaw), Massimiliano Ferrari (nemzetközi szakértő, Milano) és Szesztay Ádám (konzul, Wroclawi Alkonzulátus, Magyaroszág Főkonzulátusa, Krakkó).
Közép-Európa a háború árnyékában címmel értekeztek a Lőrincz Csaba sátorban zajló beszélgetés résztvevői a délelőtt folyamán, akik a geopolitikai jellemzések és nemzetközi jogi szempontok narratívái között határozták meg Közép-Európa jelenlegi helyzetét (a kerekasztal-beszélgetésről részletesebben beszámoltunk egy korábbi írásban).
A mit tehetünk mi, hogyan segíthetjük az onnan menekülni kényszerülőket kérdéseinkre válaszokat kaphattunk az 1568 sátorban zajló S.O.S Ukrajna! című kerekasztal-beszélgetést hallgatva. A beszélgetésen a Tischler Ferenc, a Románia Máltai Szeretetszolgálat főtitkára, Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke, Elekes Zsolt, iskolalelkész, a Gondviselés Segélyszervezet önkéntes munkatársa és Szkalszkij Vladimir Kolozsváron a János Zsigmond Unitárius Püspökség vendégszobájának egyikében élő ukrajnai menekült osztották meg tapasztalataikat a háború menekültjei és otthon maradt rászorultjait segélyező tevékenységekről. A beszélgetésből kiderült, hogy segíteni szerettünk volna, nem megváltoztatni a világ menetét, hanem a szeretetet gyakorolni (Elekes Zsolt). Tischler Ferenc beszámolt arról, hogy a segélyezés kezdetén legfontosabb elvként tűzték ki maguknak, hogy „a legfontosabb az őszinte mosoly”.
Adja Isten, hogy őszintén tudjunk egymásra mosolyogni és „Legyen mihamarabb gyermekzsivajtól, és ne bombáktól hangos a szomszédos ország”.
Magyari Zita Emese
