A muzsikáról, a fekete kalapról, az alkotási folyamatról mesélt részletesen Bíró Szabolcs, a Maszkura és a Tücsökraj frontembere keddi koncertjük után. A srác olyan lazaságot árasztott, mint aki igazán otthon érzi magát a helyzetben és a helyszínen. Nem csoda, hiszen gyerekkora óta zenél és erdélyi gyökerei vannak. Még az interjú alatt is rákezdett egy népdalra és rappelgetett.

Photo: Codra Botond www.facebook.com/codrab

Melyek azok a dolgok, amelyeket gyermekkorodból felszedve belevittél a munkásságodba?

„Nem származom muzsikus családból, de a népzene 14 éves korom óta része volt az életemnek, sőt, harmonikázni már 6 éves korom körül elkezdtem, apukám jóvoltából. Ez a dalainkban is érződik, persze nem akarom ráerőltetni a többiekre, ezért játszunk olyan zenét, ami mind az ötünknek egyformán tetszik, de a sanzonos, harmonikás, kevert erdélyiségből adódó dallamaimat ők abszolút elfogadják. Mai napig rengeteg népzenét hallgatok. Tehát nálam a legfontosabb a népzene és a hip-hop, amivel a pályafutásomat kezdtem. Bevallom, elég furcsa párosítás.”

Hogy kinek mennyire furcsa, döntse el maga, szerintem azért jól működik.

Photo: Bethlendi Tamás www.facebook.com/bitsphoto/

Az elköltözésed után változtak-e kötelékeid a szülőföldeddel?

„Nagyon hiányzik mai napig. Sok-sok kellemes ember, barát van itt, akit nagyon szeretek és jó volna velük többször találkozni. Anyukám hiányzik a legjobban és jó, hogy bármikor, ha úgy van, hazajöhetek hozzá. Vannak különbségek az életvitelek között, de a lényeg az, hogy ha nem megyek ki Magyarországra, akkor nem ismerek meg ottani csodajó zenészeket, barátokat.”

Hogyan jut el a fejedben megszületett ötlet a közönség elé?

„A bejáratott út az, hogy egyedül kezdem a folyamatot. Először megírom a szöveget, mindig az a nehéz, amíg az első sor megszületik, mert utána aztán csordul tovább. Ezután nyúlok a hangszerhez, hiszen ha már van egy dallamvonal, meg akkordok, akkor az nagy könnyítés a zenekarnak. Nyilván a végeredmény általában teljesen más lesz, mint amit elképzeltem, hiszen amikor megmutatom nekik, megnézünk több stílust is, hangulatot, ami esetleg jól állhat a dalnak és alátámasztja a mondanivalót. És ez előbb-utóbb kikerekedik valahová.”

Photo: Bethlendi Tamás www.facebook.com/bitsphoto/

Mesélj a cilinderről. Le nem esik a fejedről.

„A mostani példányom nagyon régi, jó lenne beszerezni már egy újat, csak ez elég nehéz, mivel ezek igazából nem cilinderek, hanem angol keménykalapok. Különbség a kettő között, hogy a cilinder formája nem áll jól nekem (nevet). Érdekes sztori, hogy az első tusványosi koncertünk után egy aranyos székely lány tréfából magával vitte a kalapomat és végül egy hét kutatás után két zenésztársam által sikerült visszakerülnie hozzám a »cilindernek«.”

Mi másra jut időd a zenélésen kívül?

„Minden tevékenységem a zene köré épül, hiszen tagja vagyok más formációknak is a Tücsökrajon kívül. Ha pedig nem saját dalokon dolgozom, akkor jönnek a versek. Pár éve egy nehéz időszakomban sokat megzenésítettem, ez pedig nagyon jó lélekjavító volt számomra. Szóval igyekszem szép dolgokkal kitölteni az időmet.”

A mindenit a zenészeknek, folyton sietnek, vagy enni, vagy inni, vagy tovább utazni. Már jött volna a következő kérdés, de Maszkura megnézte a telefonján az időt. Jó volt látni, milyen áhítattal pillantott a kijelző háttérképére. Kisfia az, Kende. Látta, hogy látom, ezért még egy annyit mondott: „ő a kis hosszú hajú Axl Rose…”, aztán rám mosolygott és tipli. Hát menj Maszkura, és járj sikerrel!

 

Csiki Zsuzsi