Nehezen emészthető témákat is boncolgatunk Tusványoson. Dokumentumjátékot láthattak az érdeklődők A magány változatai címmel. A Soproni Petőfi Színház és a Forrás Színház koprodukciójaként Márai Sándor és Hamvas Béla írásaiból és naplórészleteiből elevenedtek meg epizódok.
Photo: Bethlendi Tamás www.facebook.com/bitsphoto/
Márai (Papp Attila) és Hamvas (Ács Tamás) egyszerre léptek a színre. Párhuzamosan hasonló tevékenységeket végeztek: pakoltak, keresték a helyüket. Eleinte egymástól függetlenül voltak jelen, bár a játék ugyanabban a térben elevenedett meg. Háttal ültek egymásnak, így érzékeltették a két író megszólalásai közötti ellentétet. Bár a tartalom egyezett, a reflektálás mégis más volt. A feldolgozott tematika főként az 1956-os forradalom és a kommunista megtorlás volt. Márai Mennyből az angyal című versének részleteit szavalta, melyeket Hamvas a maga rideg, tényszerű megállapításaival támasztott alá. Olyannak tűnt, mint egy életunt történelemtanár, aki már annyiszor elmesélte a megrázó tényeket, hogy azok őt már hidegen hagyják. Márai hangneme magasztos, kissé fennkölt, ugyanakkor egyszerre súlyos, s erre a másik író szavai puskából kilőtt golyóként hatottak. Ács Tamás karaktere velejéig pesszimista, folyamatosan azt ecseteli, hogy az emberek ’56 után nem bűnhődtek meg. A pénz és a hatalom elnyomta az erkölcsöt. A magyarokat vádolta: „Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyúrtak a zsebükbe…”
Photo: Bethlendi Tamás www.facebook.com/bitsphoto/
Az előadást végig különös kettősség jellemezte. Az előadás kezdetén az írók nem beszéltek egymással, ez a későbbiekben párbeszéddé alakult. A feldolgozott témák hasonlóak, azonban a mögöttes tartalom nem egyezik. Az előadás az ellentétezés és a párhuzam kettősségére épül. Már a cím is azt sugallja (A magány változatai), hogy itt különböző perspektívákról van szó. Márai Sándor nem volt hajlandó behódolni a kommunista hatalomnak, inkább ragaszkodott elveihez, Hamvas Béla pedig a magyarokat hibáztatja, akik behódoltak az elnyomó erőknek. A két tollforgató végül mégis egyetértett abban, hogy mindketten magányosak és otthontalanok. A társadalomkritikus íróban folyamatos önmarcangolás és lelki vívódás játszódik le, Márai pedig arra kényszerül, hogy elhagyja az országot.
Photo: Bethlendi Tamás www.facebook.com/bitsphoto/
Az előadásnak vannak napjainkra is vonatkoztatható motívumai. A végkicsengés és az üzenet pedig megállja a helyét most is: lehetünk úgy magányosak, hogy közben emberek vesznek minket körül, sokszor pedig magyarokként ennek a magánynak a dupláját kell megélnünk.
Tompa Réka
