A Tusványosra érkező sportkedvelőknek idén sem lehet oka a panaszra, hiszen az előadósátrak programját böngészve jócskán van, amiből szemezgetni a témában. Szerda délelőtt a főszerepet a jégkorong kapta: fiatal, székely hokisták élményeit és tapasztalatait hallgathatták az érdeklődők a válogatottal, valamint az Extra és Erste Ligával kapcsolatban.

A beszélgetésre számos táborlakó kíváncsi volt, és minden korosztály képviseltette magát. A kezdést mégis az első sorban izgatottan kíváncsiskodó kisfiúk várták a leginkább. Nem véletlenül, hiszen a meghívott sportolók mindegyike igazi példakép lehet a fiatalabbak számára kitartás, a célok elérése és a sport iránti alázat tekintetében.

A hokisták elsőként az elmúlt idényt összegezték saját csapatuk és a különféle megmérettetések szempontjából. A beszélgetést Szép Zoltán sportújságíró moderálta. Péter Balázs, a Korona Brassó játékosa szerint a szezont leginkább a fent is, lent is kifejezéssel lehet jellemezni, hiszen az elért sikerekért keményen meg kell dolgozni, ami gyakran komoly terhelés alá helyezi a sportolókat. Úgy fogalmazott, hogy a megpróbáltatások ellenére a cél az, hogy minden nap egy kicsivel jobb legyen abban, amit csinál. Ez a gondolat pedig lehetne akár a sportolók sikerének receptje is.

Goga Attila, a Gyergyói HK tagja is sikeres idényt tudhat maga mögött, amit véleménye szerint annak is köszönhet, hogy 13 év után újra otthon játszhatott.

A jövőbeli tervek és célkitűzések kapcsán Horváth László, a Csíkszeredai Sportklub játékosa fontos kérdést emelt ki, hiszen állandó téma a sportolók életében, hogy egy ilyen intenzív életvitelben hogyan férhet el a tanulás. Véleménye szerint ez az egyik legnehezebb döntés sportolóként: választani tanulás és sport között, vagy bevállalni mindkettőt.

A csapatjáték kihívásaival kapcsolatban mindannyian egyetértettek abban, hogy sok múlhat azon, ha nem működik megfelelően a kommunikáció. Ennek oka leggyakrabban a külföldről érkező, úgynevezett légiós játékosokkal vagy épp a csapat edzőjével szemben felmerülő nyelvi különbség. „A rajzokat a táblán szerencsére mindenki megérti” – tette hozzá Péter Balázs.

A magyar és román válogatottban szerzett tapasztalat mindannyiuk számára pozitív volt, hiszen egy fiatal sportolónak a komfortzónából való kilépést és a fejlődés lehetőségét hordozza magában egy ilyen esély. „Egy székely játékos álma az, hogy a magyar válogatottban játszhasson” – emelte ki Császár Hunor, a Székesfehérvári Titánok tagja, de abban egyetértettek, hogy a válogatottba való kerülés minden esetben megtiszteltetés. „Attól függetlenül, hogy milyen mezben játszunk, a válogatottban egy közösség alakul, és a klubok közötti rivalizálást félretéve nagyon jó időszakot tudunk eltölteni együtt” – vélekedett Péter Balázs.

Részegh Tamás (DVTK Jegesmedvék) kiváltságnak nevezte egy sportoló életében azt, ha bekerül egy válogatottba.

Fejes Nándor, a MAC Újbuda játékosa idei szezonjában szeretne maximumot teljesíteni, hiszen komoly eséllyel pályázhat egy válogatott pozícióra.

„Egy jégkorongozó nem a nemzetiségéből adódóan technikásabb vagy gyorsabb, hanem azért, mert több munkát fektet bele” – mutatott rá egy lényeges gondolatra Péter Balázs. Horváth László szerint pedig székelyként külföldön játszani annyit jelent: „az egyik itthon, a másik otthon”.

Reméljük, hozzá hasonlóan a többi sportoló is otthonra talál, bárhová is kerüljön a jégkorong által.

Csiki Zsuzsi