Somlói galuska, székelykáposzta, hortobágyi palacsinta, brassói, halászlé, na meg a világhírű libamáj – igazi specialitások, amelyek hallatán minden ínyencnek beindul a gépezete. Mégis feltevődik a kérdés, hogy csupán ennyit jelentene a magyar gasztronómia? Vajon megelégszünk a szüleinktől örökölt, a kommunista rezsim alatt lebutított receptekkel, vagy hiszünk a gasztroforradalomban? Egyáltalán beszélhetünk olyan világhírű magyar ételekről, amelyek felveszik a versenyt más országok specialitásaival? Hosszú távon lehet reprodukálni a csalhatatlan minőséget? Ezekhez hasonló kérdéseket boncolgattak a budapesti DEPO sátor meghívottjai, akik próbára téve a közönség kitartását, a déli órákban ecsetelték a jelenlegi magyar gasztronómia helyzetét, megkorogtatva minden éhes gyomrot. Mindeközben a színpad melletti sátorból ínycsiklandozó illatokat hozott a tusványosi lágy szellő, amelynek köszönhetően egy igazi gasztrobirodalomban érezhették magukat a jelenlévők.
Az ábrándozásnak Daróczi László, az Agrármarketing Centrum ügyvezetője vetett véget témafelvezetésével, aki szerint Magyarországon, főként a nagyvárosokban olyan gasztronómiai forradalom zajlik, amelyre ezelőtt még sosem volt példa. Tucatnyi étterem, számos receptkönyv, gasztroshowk bizonyítják a forradalmi hangulatot; Ökrös Mariann, a Magyar Libamájszövetség elnöke szerint viszont a nemzeti identitást visszatükröző konyhának vannak még hiányosságai. Kuriózumként megosztotta, hogy háromszáz éves receptfüzetekben legalább kétszáz fűszer és gyógynövény lelhető fel, mégis a magyar gasztronómia ahelyett, hogy a sajátosságait villantaná meg visszatérve a gyökerekhez, inkább a világszintű trendet követi. Az eredetvédelemért felelős helyettes államtitkár, Gál Péter szemszögéből az étkezésnek nem puszta kalória–bevitelnek kell lennie, hanem a kulturális dimenzióra is figyelmet kellene fordítani. Az alapanyagok beszerzése mindig kritikus pontot jelent, hiszen egy Michelin–csillagos étterem séfjének hiába van meg a szándéka, hogy helyi termékekből alkosson, ha nem áll megfelelő nyersanyag a rendelkezésére. Ezt a hiányosságot csakis a helyi termelők, a magánvállalkozások támogatásával lehet pótolni, kialakítva egy működő terjesztői láncot – egészítette ki az előző gondolatot Pomázi Gyula államtitkár-helyettes. Szakáli István Lóránd hungarikumokért felelős helyettes államtitkár szerint a saját hagyományainkat újra kell értelmezni, felfedezve az értékeinket. Szakáli azt vallja, hogy a forradalomnak nem csak egy-két nagyvárosban kell megvalósulnia, lekorlátozva az elitek mozgalmára, hanem az egész országban. A magas gasztronómiában modern formában, vonzóan kell tálalni a hagyományos recepteket a biztos siker érdekében.
A beszélgetést Csutora Zsolt külügyminiszter izgalmas történeteivel, külföldi tapasztalataival színezte ki, aki számos országba vitte magával a magyar ételek páratlan ízvilágát, ámulatba ejtve a külföldieket. Bevallotta, hogy paprikás krumplival tudja igazán megdobogtatni a szíveket, a leghatásosabb fegyvernek pedig a libamáj bizonyul. Az oroszok gyengéje a töltött káposzta, olyannyira, hogy még a zsebükbe is képesek becsúsztatni egy-két tölteléket. Szerinte a magyar konyha zseniális, mert mindenre jó: nemcsak fogadáson lehet tálalni a hungarikumokat, hanem street food-on is megállják a helyüket. A külföldi kapcsolatok ápolásának fő titka pedig abban rejlik, hogy nem tipikus kerámiát visz ajándékba az államfőknek, hanem egy kis Tokajit, Fütyülőst vagy libamájat is becsempész a csomagba.
A tartalmas eszmefuttatás végén a kitartó közönség belekóstolhatott a magyar ínyencségek repertoárjába a libamájtól kezdve a hagymalekváron keresztül, az aszalt gyümölcsös pástétomig és a libazsíros, kovászos uborkás falatokig, így a kulináris élmény minden ízlelőbimbót kielégített.
Kismihály Bogi
