Magyar gyermek magyar iskolába! – Szórvány és diaszpóra ösztöndíj: kutatások, mintaprogramok és javaslatok címmel tartottak beszélgetést csütörtökön fél háromtól az Orbán Balázs sátorban.

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa, Orbán Balázs moderálásával zajló beszélgetésen Hlavathy Zsuzsanna, a Barcasági Csángó Alapítvány munkatársa, Szőcs Ildikó, a Nagyenyedi Bethlen Kollégium igazgatója, Makkai Dénes magyarpéterfalvi református lelkész, Puskás Attila, az NSKI szórványoktatási programjának koordinátora, valamint Vinczellér Ákos egyetemi hallgató, korábbi ösztöndíjas beszélt a többségében románok lakta régiók oktatási problémáiról.

Orbán Balázs felvezetőjét követően elmondta, hogy az anyanyelv nemzeti identitásunk alapja, ezért fontos kérdés az anyanyelvi oktatás a szórványban. Orbán Balázs hozzátette, hogy nem elméleti, inkább gyakorlati síkon szeretné kibontani ezt a kérdéskört.

Puskás Attila, a Magyar gyermek magyar iskolába! kezdeményezés koordinátora a három év alatt összegyűjtött tapasztalatokról beszélt. A középiskolásokat célzó mintaprogram 2014 februárjában indult Székelyudvarhely központtal, melynek másik helyszíne Négyfalu, illetve a Brassó megyei település Zajzoni Rab István nevű középiskolája. Székelyudvarhelyen a három év alatt 30, míg Négyfaluban 11 diák kapcsolódott be az ösztöndíjjal, bentlakással, étkeztetéssel és a szállítási költségek megtérítésével járó projektbe. Puskás arról is beszélt, hogy komoly asszimilációs problémákkal szembesülnek a szórványban élő szülők, ritka, aki át tudja hidalni a kulturális, strukturális, maritális vagy a teljes beolvadás kihívásait.

Hlavathy Zsuzsanna szerint komoly problémákat okoz Négyfaluban a két nagyváros, Brassó és Sepsiszentgyörgy közelsége és elszívó ereje, illetve a román iskolák vonzása. Örül a programnak, mivel két típusú, bentlakásos és szociális ösztöndíjat is tudnak biztosítani diákjaiknak.

Makkai Dénes a magyarpéterfalvi szórványoktatást illetően elmondta: négy diákjuk jelentkezett, ők Székelyudvarhelyen tanulnak, és szüleiknek nagyon jó véleményük van a gyerekek előmenetelét illetően. Fontosnak tartja a szülőkkel való kapcsolattartást, mivel nagymértékben befolyásolják, meghatározzák gyerekeik döntését. Ha a szülők identitástudatát nem zavarja a román környezet, vagy a „jobb érvényesülés” jegyében román iskolába küldik a gyereket, azzal, lehet, megpecsételik örökre nemzeti identitását. A lelkész jónak tartja az NSKI szülő-gyerek programjait, ezek közül a településen szervezett előadásokat és az Ópusztaszerre tett látogatást említette meg. Szerinte a szülők nem anyagi okokból, inkább identitásbeli, elkötelezettségbeli okokból íratják román tannyelvű iskolába gyerekeiket.

Szőcs Ildikó, a 400 éves Nagyenyedi Bethlen Kollégium igazgatónője szerint intézményük jó példa a többségi nemzettel történő együttműködésre. Az egyházi iskola a román többségű önkormányzattal közösen olyan uniós kiírásokat pályázott meg, melyek segítségével szinte teljes mértékben felújították az iskolát, melyben 652 diák tanul négy elméleti szakon és egy szakosztályban. Jövőre szeretnének még egy, mezőgazdasági profilú szakosztályt beindítani. Az iskola háttérintézménye, a Bethlen Gábor Alapítvány segítségével 110 diákjuk él bentlakásban, keresztszülő-programot hirdettek meg, amely segítségével nemcsak anyagilag támogatják a jelentkezők a diákokat, hanem személyes kapcsolatokat is ápolnak. A magyar nyelv és kultúra szempontjából ingerszegény környezet Nagyenyed, így fokozottan figyelnek a magyar foglalkozásokra és délutáni képzésekre: néptáncot, népdalokat tanulhatnak a gyerekek, cserkészfoglalkozásokat tartanak magyar nyelven a diákoknak. Asszimilációs szempontból a legnagyobb kihívást a Nagyenyed és környéki diákok jelentik, mivel hétvégeken hazajárnak és otthoni környezetben nincs biztosíték arra, hogy magyar programokon vesznek részt. Erdély minden szegletéből járnak a Bethlen Kollégiumba, mivel régmúltú és híres tanítóképzőjük. Az igazgató felhívta a figyelmet arra a veszélyre is, hogy a környékbeli településekről hiába toboroznak magyar gyerekeket Nagyenyedre, mert azzal az illető település magyar intézményeinek létét, további sorsát veszélyeztetnék.

Vinczellér Ákos, a program korábbi ösztöndíjasa méltatóan szólt a Székelyudvarhelyen eltöltött időszakról, szerinte meghatározó volt a környezet, az a tény, hogy iskola után is magyarul beszélhetett társaival, szerinte minden fiatalnak meg kellene kapnia azt az esélyt, hogy kibonthassa ily módon a benne rejlő képességeket. Ákos jelenleg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi szakán tanul.

A moderátor jövőképre vonatkozó kérdésére a következő gondolatok fogalmazódtak meg: jó dolog, hogy Budapest segíti a szórványoktatást, viszont a gyakorlati teendőket itt helyben kell megoldani. Több stratégia létezik már, de ezek megvalósítása, gyakorlatba ültetése nem működik. Elkelne a segítség a célirányos vizsgafelkészítők és a magyar pedagógusképzés támogatása, a vegyes házasságokból származó, román iskolában tanuló gyerekek magyar intézményekbe történő áthelyezése, áthívása terén. A korlátozott szakképesítési lehetőségek miatt célszerű lenne magyar iskolahálózatokban gondolkodni és depolitizálni, amennyiben lehet, teljes mértékben az oktatási rendszert.

Z. Nagy István