Sokunk számára szorongást keltő a gondolat, hogy mi történik, ha egyszer mi magunk, vagy valaki a hozzánk legközelebb állókból kórházba kerül. Sokak számára jól ismert a kórházak világa és a hozzátartozó felkavaró, félelmet keltő érzés. A kórház termek hangulata, az ott dolgozók kedves, vagy időnként feszült hangulatú megszólalásai. Az egészségügyről, az ellátásról való jogainkról és kötelességeinkről azonban keveset tudunk. Csak azt hisszük, ismerjük, csak azt gondoljuk, hogy tudjuk, mi jár ki nekünk és mi nem, aztán meg felháborodva összegezzük, mennyire rossz a mi egészségügyi ellátásunk.
Vajon tényleg az? Vajon tényleg csak arról szól, amit időről időre megtapasztalunk benne? Ennyi lenne csupán? Benne mindig csak egy valakinek van igaza, vagy igazságok vannak, szempontok, álláspontok, feladatok, felelősségi körök, hatások és visszahatások?
Csütörtökön délelőtt a Janus Pannonius Kávéházban ezeket a kérdéseket boncolgatva próbálták kerekasztal-beszélgetésen az egészségügyi ellátáshoz való jog témakörét meghatározni az egészségügyben jártas szakemberek.
Az Egészségügyi ellátáshoz való jog – mit fed és mit nem? címmel zajlott beszélgetésen Dr. Vass Levente, romániai egészségügyi államtitkár, Dr. Szabó-Soós Klára, a Hargita Megyei Családorvosok Szövetségének elnöke, Dr. Novák Katalin, az Integrált Jogvédelmi Szolgálat jogvédelmi biztosa és Dr. Virág Tímea Helga, az Erdélyi Rezidens Orvosok Szövetségének alelnöke osztotta meg tapasztalatait, illetve meglátásait a betegellátási jogokkal kapcsolatban.
Azok, akik keresik a választ arra, hogy miként működik jelen pillanatban a román egészségügyi rendszer, a beteg jogai sérülnek csupán, vagy a rendszerben dolgozók keze is meg van kötve, papíron jár csak a biztosítás és mi történik azokkal, akik nincsenek biztosítva, ezen a beszélgetésen válaszokat kaphattak.
Az előadók kifejezték, minden betegnek joga van ismerni a rendszer viszontagságait és előnyeit egyaránt. Mind a betegnek, mind a hozzátartozóknak joguk van az információhoz való hozzáféréshez. Természetesen bizalmas keretek között, hiteles formában, időnként a fájdalmas igazságokat is tudniuk kell. A beteget ugyanis nemcsak biztosítani kell, hanem információval is el kell látni.
A beszélgetés egy kiemelkedő momentuma volt azoknak a szemléltető eszközöknek a bemutatása, amelyek segítségével Magyarországon jogtudatósító tevékenységet folytatnak. Ugyanakkor hasonlóan fontos pillanata volt a Studium-Prospero Alapítvány által kiadott két szaknévsort tartalmazó füzet bemutatása, amely mind a magyar rezidens orvosok, mind a marosvásárhelyi 350 magyar orvos névjegyzékét tartalmazza, megjelölve, ki hol rendel.
Vass Levente felhívta a figyelmet, hogy nemcsak az orvosok, hanem mindannyiunk egyéni és közösségi felelőssége felkelteni az igényt arra, hogy akarjanak valós információkat tudni a betegek. „Meg kell győzni a betegeket, hogy joguk van ehhez” – fejezte ki.
Novák Krisztina gondolatával zárnám beszámolónkat: „Nem mindig lehet mindent megtenni, de amit tudunk, azt tegyük meg”.
Magyari Zita Emese
