Melyik az a koncert, amelyiken AC/DC és Metallica pólós srácok állnak az első sorokban? Naaa, nem, a Hooligans rossz tipp! Ha azt mondom neked, hogy a Szabó Balázs meg a Bandája, akkor mit szólsz? Bizony, szerda este a 28. Tusványos közönsége teljesen átformálódott az előző koncertekhez képest. Ahhoz, hogy kellőképpen érzékeltessem, hogy milyen is volt, ahhoz megkérlek téged, hogy vizuálisan vázold fel a fejedben a következő képeket, és aztán játszd le, akár lassított felvételben. Ja, háttérzenének pedig mindenképpen a zenekar dalaiból válassz!

Felvétel indul: átnézel a tömegen a banda felé, mindenhol csak fekete fejbúbokat látsz, kicsit megvakítanak a színpadi fények, s aztán kirajzolódik Szabó Balázs alakja, ahogy éppen valami lélekmorzsát oszt meg a most következő dalról. Ahogyan beszél és gesztikulál, amilyen odaadással és alázattal viszonyul mindenhez, abból kitűnik, hogy mennyire tiszta lélek. A sorok között megcsillan egy égbe emelt borospohár, és a Hétköznapi című dalra mindenki cibálja kifelé a haverjait a sátrak alól, közelebb jönnek az emberek. Aztán kicsit megnyílik a tömeg, és egy lassúzó, mélyen egymás szemeibe néző párt látsz, ahogy a homlokukat összeérintve énekelik, hogy „Nem fér már semmi közénk, a kezem, s kezed közé.”

Jaj, elég a nyálas szövegből, azt mondod, mi? Ha azt hiszed, hogy csöpögött minden, hát nem. A következő képkockákat bizony már fel kell pörgetni, itt ugyanis a lírai dalok mellett a táncházak hangulata keveredett a nagykoncertekével, méghozzá remek ötvözetben. Kitűnik, hogy a zenekar sokat ad a színpadi megjelenésére, ehhez az is hozzátesz, hogy kiegészültek egy pár dal erejéig az Four Bones Quartettel, jó kis jazz hangulatot adva a shownak. Szabó Balázs egy sokoldalú frontember, aki kábé úgy cserélgeti a koncerteken a hangszereket, mint más az alsónadrágot. A banda szemmel láthatóan nagyon élvezi a zenélést, szívvel-lélekkel nyomják. Harangozó Sebestyén például a nyakába vette a hangszerét és úgy gitározott a Bájolónál. Ja, és Balázs origami-madárkákat kapott az első sorból ajándékba, amit aztán felrakott a mikrofonállványára.

Az este bővelkedett mindenféle kis csodában, s azt javaslom neked, kedves tusványosozó, hogy a következő koncerten nézz szét a tömegben, és készíts fejben felvételeket. Nem a telefonoddal, hanem a szemeiddel, mert azok hozzáadnak az élményhez. Figyeld, ahogy a baráti társaságok egymásba karolnak, ahogy kilöttyen a sör, ahogy megöleli a legjobb barátját a melletted álló, ahogy táncolnak a fények a fenyőfákon, meg ahogy lehúzzák az utolsó hangot, és a teret megtöltik az elismerő tapsok és sikítások. Felvétel vége.

Tompa Réka