Hol a helye a nőnek? – egy örök és aktualitásában itthon is egyre gyakoribb közéleti beszéd- és vitatéma. Valószínűleg a MIT sátorban is vitaindítónak szánták a kérdésre épülő beszélgetést, azonban a vita elmaradt, lett helyette egyetértő, több ponton is megegyező véleménynyilvánítás.
Kovács Eszter újságíró és egyben moderátor, Dávid Botond fotós, Sebestyén Kinga, a Nőileg felelős kiadója, Szalai Piroska, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány kuratóriumi elnöke és Portik Vilmos, a Vásárhelyi Forgatag főszervezője fejtették ki a szakmájukban tapasztaltakat és magánemberként megfogalmazott véleményeiket.
Botond, aki a kamera végéről szemléli a nőket, elmondta, hogy az esetek nagy százalékában a nők szeretnék előnyösen láttatni magukat, ugyanakkor szükségük van egy jókora bátorításra, hogy az „oh, én nem vagyok fotogén” típusú kishitűségüket, önbizalomhiányukat leküzdhessék.
Kinga, a női vezetőnek járó kérdésre, miszerint hogyan birkóznak meg a férfiak az ő szerepével, Botondhoz hasonló választ adott. Ő ugyanis nem szűkítené le a női vezető szerep kérdéskörét csupán a férfiak megítélésére. Hozzátette, ő is úgy látja, hogy azért a nők hitével is van némi gond, akikre a társadalmi nyomás olyannyira ránehezedett, hogy lelkiismeret-furdalást okoznak maguknak például azzal, hogy a család mellett egyéb aspirációik, megvalósítási szándékaik vannak. És rögtön jön a kérdés, hogy vajon minden területen meg tudnak majd felelni? És újra az önbizalom kérdésénél vagyunk.
A mérnöki végzettségű Piroska férfiakkal dolgozott sokáig, így azok objektivitása többször segítette munkája során. Tőle statisztikát is hallhattunk. Magyarország e szerint 2010-2011 közt Európa legrosszabb foglalkoztatási adatait mutatta, rengeteg munkanélkülivel, rengeteg női munkanélkülivel! Szerinte a kérdést nem az esélyegyenlőség felől kell megközelíteni, sokkal inkább azt vizsgálni, hogy melyek azok a gazdasági szegmensek, ahonnan hiányzanak a női erőforrások, ahová nehezebben tudnak visszailleszkedni az anyukák stb.
Vilmos az újraszerveződő női szerepek kapcsán fogalmazta meg a címül választott mondatot, mely szerint csakis a nők kell hogy meghatározzák saját helyüket a társadalomban, közéletben, de akár a politikában is, a férfiak dolga pedig őket teljesen támogatni döntésükben. Vilmos, Piroskához hasonlóan sok nő kollégával dolgozott együtt, és azokat a munkafolyamatokat, kapcsolatokat általában hatékonyabbnak tartotta.
Természetesen, ha valahol, akkor ezen a beszélgetésen újra szóba kerülhetett Ákos, és témába vágó, médiaport kavaró véleménynyilvánítása, melyről a résztvevők egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy kontextusból kiragadott kijelentése egy nem kötelező érvényű magánvélemény, melyet mint ellenvéleményt el lehet fogadni, ha nem is értünk vele egyet.
„A férfiak azokat a nőket szeretik, akiket könnyebb teherbe ejteni, mint gondolkodóba.” A nagy egyetértésben aztán Botond fenti, félig humornak szánt mondatán derült a közönség. Kifejtette, hogy egy okos, erős nő veszélyt jelent a férfiak számára, és hogy hazai szinten a közélet még valóban nincs felkészülve a női vezetőkre.
Nők a közéletben, politikában, felsővezetésben
Olyan területeken, ahol az egók közti harcok mindennaposak, a nők sokkal érdektelenebbek, mint a férfiak. Ezzel magyarázza Vilmos például a csekély női politikai jelenlétet.
Hozzászólva Piroska a statisztikák megalapozatlanságára világított rá, hiszen Magyarországon ma már 40%-ban nők töltenek be vezető pozíciókat, mégis a legtöbb ilyen statisztika csupán felsővezetést említ, a tőzsde és banki szektort kiemelve, holott már az IT, HR, PR és marketing, oktatás, egészségügy és vasúti szektorban is rengeteg női középvezetőt találunk.
Férfiasodó nők, nőiesedő férfiak?
A női egyenjogúság egyértelműen hozta azt, hogy a nők beszálltak olyan versenyterületekre, amelyeket korábban a férfiak uraltak. Aki ebben a versenyben játszik, nyerésre játszik – fogalmazott Botond. Erős harcban pedig a nő férfias jellemet ölt, mert úgy gondolja, csak így tűnhet egyenrangú félnek. De sokan ezzel egy időben a nőiességből is elvesznek, elveszítenek, mely vonzerő kitörölhetetlenül meghatározza a nőket.
Kinga szerint ahhoz, hogy egy nő a szakmájában akár vezetőként is jól teljesítsen, nem szükséges férfias tulajdonságokat felvennie. A nő maradjon nő, a férfi meg férfi a maguk sajátságos módján. A tiszteletet egy nő teljes rangú nőként is ki tudja vívni, a rendszert pedig kiválóan tudja működtetni.
A beszélgetésen elhangzott kulcsszavak, a női önértékelés, a több szerep vállalásának természetessége, a férfi-nő szerep értelmes megtartása elengedhetetlen ahhoz, hogy versengő szemlélet helyett együttműködő nézet születhessen. És tényleg egy ennyire egyöntetű és kerek véleménynyilvánításnak lehettünk szem- és fültanúi.
Geréb Orsi, Tusványos Press
