Egyre fogynak a sátrak és már parkolóhelyet is lehet kapni Tusnádon: véget ért a 29. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor. Körbejártuk, hogy megtudjuk, miért volt érdemes idén Tusványosra jönni.
Interjúnk során találkoztunk a tábori legekkel. Sokan tartoztak a legálmosabbak, legsárosabbak és legrészegebbek csapatába, de összefutottunk a legmotrosabb csávóval és a legszomorúbb lánnyal is.
Photo: Codra Botond www.facebook.com/codrab
„Tusványoson én voltam a legbolondabb, mert a Budapest sátornál sunyiban felmásztam a VIP-ba, mert a szekus nem engedett fel”– vallja be egy srác, miközben tábori élményeiről mesél. De nem csak ő fogott extrém vállalkozásokba, több táborozó is megpróbálta megdönteni a jelenlegi ébrenléti világcsúcsot, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Idén az is kiderült, hogy Tusványos nem csak a nagy találkozások, de a szomorú elválások helyszíne is lehet. Az interjúalanyokat arról kérdeztük, mit hagytak el a tábor leforgása alatt.
„Na, én sorolom! Elhagytam a méltóságomat, a hálózsákomat, a szemüvegemet és az esőkabátomat. […] Elhagytam egy csomó sört és a hangomat is” – halljuk egy táborozó előadásában. Nem csak kedvenc használati tárgyaiktól szabadultak meg az emberek. Volt, aki családtagjait, legjobb barátait hagyta el. Szerencsére az esetek túlnyomó részében az elveszett személyek megtaláltattak, és még az eltűnt telefonok is előkerültek.
A megkérdezettek azt is elárulták, miért szenvedélyük Tusványos. A kötetlen hangulat, jó társaság és a bulik mind szerepeltek a válaszok között. „Szenvedélyem Tusványos, mert összehozza az erdélyi fiatalságot”– válaszolta egy lány és úgy hisszük, teljesen igaza van.
Vége van hát a legeslegjobb bulinak, de azért reméljük, az emlékeket nem veszíti el senki, és jövőre találkozunk ugyanitt, ugyanekkor, a 30. születésnapon.
Ágoston Gyopi
