Színesnek ígérkezett a Lőrincz Csaba sátorban kedden 14 órától szervezett Kárpát-medencei önkormányzatiság című beszélgetés. A Kárpát-medence minden szegletéből érkeztek polgármesterek a Horváth Anna RMDSZ ügyvezető alelnök által moderált tapasztalatcserére: Antal Árpád Sepsiszentgyörgyről, Kovács Péter Budapest XVI. kerületéből, Őry Péter Csallóközcsütörtökről (Felvidék), Dobsa István Tiszakeresztúrról (Kárpátalja), Fejsztámer Róbert Magyarkanizsáról (Délvidék), Gálfi Árpád Székelyudvarhelyről, valamint Bálint József – aki az Erdélyi Magyar Néppárt országos önkormányzati tanácsának elnöki minőségében érkezett – szintén Sepsiszentgyörgyről.

A beszélgetés első pontjában változatos problémakörök merültek fel: kit mi motivált az önkormányzati szerepvállalásra? Ki milyen területről érkezett az általa vezetett önkormányzat élére, egy közös ponton kívül? A jelenlevők arról is beszéltek, hogy aki ilyen feladatra vállalkozik, annak nyitottnak kell lennie már mandátuma előtt a közösségi kérdésekre, valamint tennie kell a közösség érdekében. A beszélgetés során különböző motivációk, életutak rajzolódtak ki a hallgatóság előtt. A felszólalók között van pedagógus, vállalkozó, pénzügyi szakember, pályázatíró, illetve szociológus.

Amíg Kárpátalján a kaotikus állapotok okozta feszültségeket enyhíti, és egyik legfőbb feladatának azt tekinti Dobsa István, hogy hitet és reményt öntsön az emberekbe, addig Gálfi Árpád új alapokra szeretné helyezni Székelyudvarhely városát, Fejsztámer Róbert pedig a fejlett önkormányzati autonómia hátulütőivel, pénz- és emberhiánnyal küzd. Kovács Péter örül, hogy 11 éve töretlenül, önkormányzati többséggel tehet nagy lélekszámú közösségéért, illetve Antal Árpád parlamenti képviselői székét cserélte fel a polgármesteri teendőkért, addig Őry Péter a végváron igyekszik összetartani közösségét, megtartani települése magyar lakóinak identitását. Bálint József, aki építkezési vállalkozóként vált önkormányzati képviselővé, majd rövid ideig alpolgármestere is volt Sepsiszentgyörgynek, a mindenkori ellenzék szerepéről beszélt bővebben.

Horváth Anna következő körkérdésére, miszerint mit jelent a polgármesteri munka, véget ér-e a hivatal kapujánál, illetve hogy összefogás nélkül, egymagában boldogulhat-e egy település, már sokkal több közös (biztos) pontot találtak az elöljárók. Mindannyian azt vallják, hogy települést vezetni nem lehet nyolc órában vagy hivatali munkaidőben. Egyetértettek abban is, hogy csapat, szakmai és társadalmi segítség nélkül nincs előrehaladás. Rendkívül fontosnak tartják az önkormányzat támogatását, a civil- és szakmai szervezetek partnerségét.

Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere szerint egy vezető egyik legfontosabb feladata rálátni az élet minden területére az adott településen. Bálint József a választói akarat érvényesítésére és a képviseleti demokrácia fontosságára hívta fel a figyelmet. Antal Árpád szerint nem helyes mindig csak az embereknek megfelelni. Példaként felhozta, hogy az államelnök látogatása során fontosabbnak tartotta a székelyek közösségi jogairól, problémáiról, a jelképek használatáról beszélni, mint infrastrukturális kérdésekről, pedig meglehet, hogy a választók ezt szerették volna inkább. Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere a bizalom fontosságáról beszélt. Elmondta, annak ellenére, hogy nagyon sok állami vagy fővárosi hatáskörbe tartozó problémával őt keresik meg, igyekszik megoldani ezeket az igényeket, vagy segíteni, mivel úgy gondolja, hogy amit a választóknak ígér egy jelölt, azt meg is kell tennie. Gálfi Árpád tavalyi, tusványosi kijelentését idézve, miszerint nyitott Székelyudvarhelyt szeretne és megszervezi a székelyföldi magyar városok polgármestereinek találkozóját, kijelentette, mindkét célját megvalósította. A székelyföldi magyar városok polgármesterei kéthavonta találkoznak, az ötödik ilyen tapasztalatcsere Nyárádszeredában lesz szeptemberben. Sikerült nyitott várossá varázsolni Székelyudvarhelyt, hiszen kezdeményezésére megtartották az udvarhelyszéki települések polgármestereinek találkozóját, felvette a kapcsolatot, és aktív csereprogramok zajlanak a város összes testvértelepülésével. A székelyföldi városok kapcsolatát elsősorban nem a versengésnek, hanem a kölcsönös segítségnek és az együttműködésnek kell jellemeznie Gálfi szerint. Magyarkanizsa polgármestere arról beszélt, hogy az önkormányzati testület mellett politikai képviselőtestület és kilenc, a községhez tartozó falu vezetője is segíti munkáját. Hosszabb így a döntéshozatali idő, de sokkal operatívabban, hatékonyabban haladnak a kivitelezésekkel. A település lakossága rohamosan fogy, ez nagyon aggasztja Fejsztámer Róbertet, mivel a csökkenés pár év alatt hatással lesz az élet minden területére.

A moderátor önkormányzati autonómiára vonatkozó kérdésére egyedül a vajdasági település polgármestere válaszolta azt, hogy nem hiányzik, hiszen ennek negatív hatásaival küzd épp, az összes polgármester különböző hatásköri problémával küzd. Kárpátalján most érett meg a helyzet egy nagymértékű közigazgatási reformra, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen feladat rengeteg van, ám az ehhez szükséges emberi és anyagi erőforrások hiányoznak. Kovács Péter elmondta, hogy a magyarországi önkormányzati reform bevezetése óta rendeződni látszik a helyzet, Felvidéken pedig a kilencvenes években átalakított régiósítás káros hatásait nyögik.

Z. Nagy István