Van olyan, hogy nem olyan, de az Intim Torna Illegál az mindig nagyon olyan! Hiába az idei fesztiválokat sorra mosó eső, az Intim Torna Illegál akkor is zenél, közönsége pedig akkor is bulizik. Tusványosi koncertjük előtt Kiss Sándorral, a zenekar basszusgitárosával beszélgettünk.
Nem ez az első Tusványos, amelyen zenéltek, milyen lelkülettel készültetek a koncertre?
Tusványossal egyetlen probléma van, hogy nem lehet minden évben jönni. Ha egyik évben játszunk, akkor a következőben biztosan nem fogunk. Pedig mi jönnénk minden évben, hiszen Tusványosnak van egy olyan hangulata, amilyen tényleg egy fesztiválnak sincsen. Mindegyik fesztivál más, mindegyiknek van egy atmoszférája, de itt mindig szeretet övez minket, ami tényleg leírhatatlan, elmondhatatlan. Különben elmondanám, de nem tudom.
Mit hoztatok idén a közönségetek számára?
A 25. Bálványosi Nyári Tábor és Szabadegyetem után, aminek a záró koncertjén mi zenéltünk, írtunk egy számot, A számon a szívem című dalt. Ezt, habár rajta van az Intim Torna Illegál albumon, azóta nem játszottuk. Úgy voltunk vele, hogy ez a Tusványosé. Most többek között ezt szeretnénk eljátszani óriási nagy lendülettel.
Idén ez a szám a Tusványos himnusza is. Szerinted mennyire jellemzi ez a dal a fesztivált?
A nagy helyzet az, hogy megpróbáltuk azokat az impulzusokat, azokat az érzéseket beleírni, amik minket Tusványoson megérintettek. Ezt nyilván nem lehet egy dalba besűríteni. De azok, akik átélték ezeket, eljönnek a koncertünkre, és meghallgatják a számot, tudni fogják, hogy miről szól.
A most fesztiválozó fiatalság körében szinte nem lehet olyat találni, aki még ne lett volna ITI koncerten. Hogyan tudtok minden koncerttel valami újat nyújtani a rajongóitoknak?
Nem is azt mondanám, hogy újat, sokkal inkább minden koncerttel valami másat. Mert annak ellenére, hogy megvan egy bizonyos repertoárod, megvannak a többször játszott dalok, mégis minden koncerten másként szólnak. Már csak abból adódóan is, hogy mi is másként állunk színpadra minden fellépéskor. Ma máshogy voltunk, mint tegnap. Személyiségünkből adódóan minden nap másként játszunk, ahogy a minket szeretők is minden koncertre más lelkülettel jönnek. Nyaranta, amikor nagyon sokat koncertezünk, sokszor nagyon fáradtan állunk színpadra, ez viszont eltűnik, amint elkezdünk zenélni.
Változik a közönségetek is? Más embereknek játszotok idén, mint például két évvel ezelőtt?
Biztosan. Vannak helyzetek, amikor három-négy dalba is belekerül, míg a közönségünk ráérez a koncert hangulatára. Viszont vannak esetek, amikor csak kilépünk a színpadra és már őrjöngés van. Mindig van egy ilyen adok-kapok helyzet. Viszont mindig a zenekar feladata, hogy megfelelő energiákat adjon a közönségének. A közönségtől viszont nem várhatjuk el, hogy odajönnek, s akkor jól érzik magukat. Van olyan, hogy olyan a hangulat, s van, hogy nem olyan. És csak a harmadik negyedik szám után jön át, hogy basszus, ez jó. Ez egy ilyen nehéz dolog, de végül is … könnyű.
Hogyan van egész nyáron energiátok koncertezni?
Erre nagyon egyszerű a válasz: ilyenek vagyunk. Sokan kérdik, hogy ezt meddig lehet csinálni? De mi csak így tudjuk. Ha ez egyszer nem lesz ilyen, akkor abba fogjuk hagyni. Ha egyszer nem fogjuk szeretni, nem találjuk benne az örömünket, akkor abbahagyjuk. Az a zenekar vagyunk, akik a szívüket, lelküket beleteszik minden egyes koncertbe, mert színpadon kívül is olyan a természetünk, mint amit a színpadon látsz. Az meg nagyon feltölt, amikor a közönség kíváncsi ránk, szeret minket. Valójában így lehet bírni.
Hoztatok magatokkal kádat?
Hát, mi nem szoktunk, azt a rajongóink szokták. De azért az egy nagyon jó érzés, amikor a közönségben megjelenik egy kád. Vannak olyan dolgok, amik hülyeségek, de mi ezt örömből, boldogságból csináltuk, komolyan vesszük, és ezáltal felelősség. Nem engedheted meg azt a luxust, hogy az embereknek hátat fordítasz, mert olyan örömet okoztál az embereknek, olyan színfoltot vittél az életükbe, amire szükségük van. És ezt végig kell játszani.
Kristály Bea, Tusványos Press
