Fiatalok az egyházban… Vannak? Vannak. Legyenek? Legyenek! – hangzik el újra és újra szinte követelésszerűen az elvárás. De hogyan vannak, hogyan lehetnek jelen a mindenkori egyház életében, ők, az „ejnye-bejnyével” megbélyegzett mai fiatalok? Kik ők? Milyen mélységeket feltáró témák foglalkoztatják őket?  Hogyan szólítják meg őket és vonzzák közösségbe az erdélyi vallásos ifjúsági szervezetek, és ebben a munkában milyen kihívásokkal kell szembe nézzenek a XXI. században? 

Ezek a mai fiatalok a virtuális és valóságos létben egyaránt jelen vannak. Még beszélgethetünk velük, még kérhetjük őket arra, hogy megosszák érzelmeiket, még segíthetjük őket a személyiségük formálódásában. Ehhez azonban ahelyett, hogy harcolnánk velük és a jelen kihívásaival, azokat megismerve, tulajdonságaikat elfogadva türelemmel és figyelemmel kell velünk beszélgetni. 

Mert akarjuk vagy sem, elfogadjuk vagy sem, de tény, hogy fiataljaink virtuális világokban élnek. Ami viszont a virtuális, élmény világukban sem változott a korábbi korokhoz képest, a valós emberi kapcsolatok igénye, a személyes átélés fontossága és az értelmes feladatok elvégzésének öröme. Tény az, hogy a nyers individualizmus mély sebet ütött a fiatalokon, de ennek ellenére is kétségbeesetten vágynak arra, hogy tartozzanak valahová. Bár tény az is, hogy telefonjaikkal a kezükben, fülhallgatóval a fülükben élik a mindennapjukat, és az erős fal, amit jelképesen maguk köré felépítenek nem ezt mutatják, de fiataljaink vágynak arra, hogy közösségekhez tartozhassanak. A virtuális közösségek iránti igény azonban, azaz a tény, hogy folyamatosan „chattelnek”, „chat-csoportokat” hoznak létre is mutatja, hogy nem tudnak anélkül élni, hogy ne osztanák meg folyamatosan életük történéseit másokkal, és ne részesednének ők is mások élettörténeteiből. Életükben továbbra is jelen van az igény arra, hogy számukra biztonságos környezetben kimondhassák életük nagy kérdéseit, véleményüket, különböző tapasztalataikat, hogy megoszthassák egymással gondolataikat. Ebben a folyamatban segítik a fiatalokat a vallásos ifjúsági szervezetek, amelyek mint kiderült a MIT Sátorban szervezett panelbeszélgetésen abban különböznek más ifjúsági szervezetektől, hogy többlet értékeket hozzáadva a szervezeti tevékenységhez, a vallásosság vagány, fiatalos oldalát kívánják feltárni. 

A beszélgetésen Gulyás Dóra, a Református Zsinat ifjúsági osztályvezetője, Tussay Szilárd, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület igazgatója és Magyari Zita Emese, ifjúsági és egyetemi lelkész, az ODFIE elnöke beszélgetett Veres Mártonnal, a Magyar Ifjúsági Konferencia elnökével arról, hogyan szólítják meg, és hogyan vonzzák közösségbe a fiatalokat, és ebben a munkában milyen kihívásokkal kell szembe nézzenek a XXI. században? 

A beszélgetés záró gondolataként megfogalmazódott, hogy sosem az a kérdés, hogy vannak-e fiatalok az egyházban, hogy kellenek-e… Sosem az a kérdés, hogy hogyan tudjuk megváltoztatni őket, már az ókori filozófusok használták az „ezek a mai fiatalok” gondolatot, a fiatal tehát mindig másabb, mint az előtte járók. A mi feladatunk közelhozni az egyházhoz, a közösséghez, egymáshoz és önmagukhoz. A mi feladatunk megérteni, megtartani, formálni,  nevelni, hittel tenni értük és velük. Hittel kialakítani az ő egyéni és közösségi hitüket. 

Magyari Zita Emese