Tusványos: az örök és határtalan; a hely, ahol nem létezik az a földrajzi távolság, amit az itt szerzett emlékek, barátságok, élmények ne lennének képesek fölülírni, hogy visszatérj a nagy találkozások helyszínére. Ez az a hely, ahol határtalan (vagy legalábbis nincs számolva) az elfogyasztott ölelések, és italok száma. Ez az a hely, ahol mindenki és minden megfér egymás mellett – még a tusványosozók és a medvék is. 

Ez az a hely, ahol határtalan a tematikus előadások, beszélgetések felhozatala, a különböző zenei műfajok, és zavartalanul megfér egymás mellett a rock, népzene, elektronikus, modern zene, így mindenki megtalálhatja azt, ami a fülének és szívének kedves. A sátrak között sétálgatva érhetnek olyan váratlan meglepetések, hogy az éhségtől vezérelve a lángos standja helyett a füleid vezérlik lépteidet, és egy másik sátorba érkezel. Vajon nem is lángosra voltál kiéhezve, hanem egy kis minőségi zenére?

Valahogy mi is így voltunk ezzel, amikor megérkeztünk Molnár Tamás, az Anti Fitness Club egykori énekesének, a JETLAG frontemberének akusztikus koncertjére a Magyar Kultúra sátorba. Bensőséges légkör lengte be a közönség sorait, ahogyan közösen dúdoltuk és énekeltünk a megannyi emléket felidéző, sokszor kapaszkodóként szolgáló dalokat.

A koncert után lehetőségünk adódott beszélgetni az énekessel, aki lelkesen válaszolt kérdéseinkre, mesélve arról, hogy mennyire más ez a fajta akusztikus előadásmód a nagyszínpadhoz képest. „Ott aggódhatok a technikai oldal miatt, mert sok összetevős és több emberes történetről van szó, itt viszont pont az egyszerűség adja a báját az egésznek.”

A beszélgetés további részében elmondta, milyen örömet okoz számára, ha a közönsége magáénak érzi dalait, hatással van rájuk, mivel az alkotási folyamat ösztönösen működik, nem tudatosan. „Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy milyen befolyásunk lehet, de időről időre a közönségünk eszünkbe juttatja.”

A dalszövegírás folyamatának részleteit boncolgatva rákérdeztünk arra, hogy szerinte mitől működik jól egy szöveg, milyen értéket és üzenetet kell közvetítenie, mire a következőként válaszolt: „Szerintem akkor jó egy dal, amikor azt érzem, hogy ezt akár én is megírhattam volna, miért nem én írtam meg?! A hallgatóságnál is valami hasonló esetben működnek a dalszövegek: hogyha valamilyen módon megérinti őket, korábbi életszakaszukra emlékezteti őket, esetleg egy olyan időutazásra kalauzol, amire egyébként semmilyen szer vagy mechanikus eszköz nem képes.”

Egy dolog egészen biztos, Molnár Tamás akusztikus koncertje valóban lehetőséget teremtett arra, hogy a fent említetteket mi is megtapasztaljuk és csordoltig telhessen a lelkünk. Ahogyan egyik dalszövegében is megénekli: „különbözünk egyformán, de lélekben sose növünk fel.”

Koncz Beáta és Mihály Dávid