Az irodalomkedvelőknek igencsak kecsegtető műsorral készült Marosán Csaba színművész a Janus Pannonius Irodalmi Kávéházba, aki Arany János ismeretlen arcát mutatta be Bomlott cimbalom című előadásában. A költő életét követtük végig, munkáját, szerelmi életét, kudarcait és sikereit. Énekelve, szavalva haladtunk át az idősíkokon, ezt Csaba az éppen aktuális időszakban írodott Arany-verssel támasztotta alá.

Olyan érdekességeket is megtudhattunk, hogy Arany volt az egyik olyan költőnk, aki a legtöbb szót ismerte – számszerint 59697-et –, ezek közül a szép, király és az ember szavakat használta legtöbbször. Azt is megtudtuk, hogy Arany gitáron és lanton is játszott, valamint népdalokat is gyűjtött, Kodály is sokszor hivatkozott rá. Csaba érezhetően próbált belevinni egy kis színt az információáradatba: elmondta, hogy a költő jól tudott németül, azonban az angolt szótárakból tanulta meg. A színművész még egy Hamlet-részletet is felolvasott, úgy, ahogy az annak idején Aranytól hangozhatott. A költő sokoldalúságát dicséri, hogy ő úgy fordított Hamletet, hogy beszédben nem értette az angolt.

A humor sem hiányzott az előadásból, Csaba poénjai mellett a költő vicces, csípkelődő oldalát is megismertük. Például Reviczky Gyula primitív és egyszerű módon németre fordította az Ágnes asszonyt. Ez Aranynak olyannyira nem tetszett, hogy ő meg visszafordította magyarra, amiből kisült, hogy a fordítás mennyire együgyű. A színészi eszközök bő tárházából válogatván Csaba mindent felhasznált, hogy megszerettese velünk Arany János költészetét, és ettől volt érdekfeszítőbb, mint magyartanárunk monoton magyarázata a suliban. Elmondása szerint az volt a célja, hogy játékosan és viccesen mutassa be az író életét, egy másik perspektívából megközelítve.

A színművész arra is sort kerített, hogy az Arany előtt tisztelgő kortárs költők műveiből olvasson fel. A Walesi bárdok kortárs átirata például Lackfi János tollából ilyen:

“Kiss Rómeó igazgató
Suhan Mercedesén:
Hadd lám, úgymond, milyen pöpec
Üzletlánc az enyém!”

Csaba szerint Arany munkásságának fontosságát Szerb Antal foglalta gyönyörűen össze: “Ha az Ezeregyéjszaka dzsinnjei egy nap felkapnák Magyarországot, és elvinnék távolabbi egekbe, úgy, hogy a helyén nem maradna semmi más, csak Arany János tizenkét kötete, ezekből a mágikus könyvekből maradék nélkül ki lehetne olvasni a magyarság eidoszát. Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet…”

Végül pedig a kötelező közös szelfi elkészítése után a színművész arra kért mindenkit, hogy osszunk meg sok munkát a költőtől a közösségi médiában, na meg hogy olvassunk több szépirodalmat.

Tompa Réka