Adakozzunk, hogy segítsük a folyamatban levő életmentő gyógykezelést Németországban.

A férj, így ír:

Csendben vívjuk a harcunk, de tudnod kell, hogy minden erőnkkel és legjobb tudásunk szerint tesszük. 

Aztán jönnek pillanatok, mikor szólni kell, mert egyedül már nem lehet. Ez (is) most olyan.

Három hete vagyunk egy németországi klinikán. Előtte Kriszta majdnem egy hónapot feküdt kórházban otthon, lefogyott, leépült, legyengült, már csak az volt a kérdés, mikor küldik haza, végleg elengedve a kezét.

Lépnünk kellett.

Gyógyulást itt sem ígérnek (a rák nem az a betegség, amellyel kapcsolatban bármit is lehet / szabad ígérni), de valamennyire stabilizálták az állapotát, olyan kezeléseket kap, amelyeket otthon nem kaphatott volna, és próbálják elviselhetővé tenni fájdalmait.

Holnap átviszik egy másik kórházba, ahol fájdalom-menedzsmentre specializálódtak. Pénteken lesznek meg az eddigi kezelések első eredményei, melyekből kiderül, mennyire reagál a szervezete.

Három hete nap mint nap azon gondolkodunk, hogy meddig van értelme, hogy maradjunk, mikor jött el az a pillanat, mikor már inkább haza kellene menni. Nehéz jó döntést hoznunk, nap mint nap változik valami. Hol erre, hol arra. Vannak biztató jelek, de Kriszta ezekből még nem sokat érez. Örül, mikor kicsit nem fáj.

Azt biztosan tudom, hogy most hazamenni a feladást jelentené, és nem is csak feladást, hanem szörnyű otthoni szenvedést. Meg hát, a mostani állapotában hazamenni sem lenne egyszerű.

Döntést kellett hozzunk, és úgy döntöttünk, hogy jobb lenne, ha maradnánk még pár hetet, bízva abban, hogy reagál a kezelésekre, hogy javul az állapota, elviselhetővé teszik a fájdalmait.

Úgy döntöttünk, hogy újabb esélyt adunk a csodának.

Még próbálkozunk egyet, míg tart a szusz bennünk, s Barátainkban a segítő szufla.

Egy hét ittlétünk 5.000 euróba kerül, amennyit össze tudunk gyűjteni, annyit maradunk. Hétfőig még rendben vagyunk, négy hétre volt elég a büdzsénk.

Újra segítséged kérjük a gyűjtésben. Ha tudsz ránk áldozni, ha a céged le tudja írni, ha ismersz valakit, aki támogatni tudna, mind nagy segítség, újabb esély volna.

Az esélyek nem jók, most a gyenge lóra teszünk, de hinnünk kell abban, hogy minden versenyben ott bujkál valahol a csoda.


Az adományokat a következő bankszámlaszámokra várjuk:

BODA SZABOLCS LEVENTE

RO91 OTPV 2600 0084 9162 RO01 – RON

RO48 OTPV 2600 0084 9162 EU01 – EUR

RO95 OTPV 2600 0084 9162 HU01 – HUF

OTP BANK ROMANIA SA., Sucursala M-Ciuc SWIFT: OTPVROBU


Köszönjük, hogy velünk vagy!