A medve-problémától hangos az utóbbi hónapokban a sajtó, majdnem minden napra jut egy-egy rémhír vagy aggodalomra okot adó incidens. Szerda délelőtt a Lorántffy Zsuzsanna sátorban ezt a témát boncolgatták: a megszólalók több javaslatot is felvetettek a megoldás érdekében.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke moderátorként vett részt a beszélgetésen: azzal indított, hogy a medveügy egy társadalmi probléma, ami már közpolitikai kérdéssé vált. Szerinte minél több véleményt meg kell hallgatni, több perspektívát kell felvonultatni ahhoz, hogy döntés születhessen. Elmondta, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással Románia ötezer-hatezer medve „befogadását” vállalta fel, ez a szerződés pedig nem azt mondja ki, hogy a medvéket tovább kell szaporítani, hanem azt, hogy az országnak meg kell tartania az egyensúlyt. Hozzátette, hogy ezt a gondot nem lehet Brüsszelben megoldani, hanem az illetékes minisztériummal kell tárgyalni Bukarestben.

Az első megszólaló Tánczos Barna RMDSZ szenátor volt, aki szerint ez egy égető probléma Székelyföldön, és ezzel a témával mélységeiben kell foglalkozni. Elmondta, hogy sokan vannak, akik a vadállatpopulációval foglalkoznak, ezek közül pedig a legfontosabb szerepük a szakembereknek, a vadgazdáknak van, továbbá az állatvédő szervezeteknek, a környezetvédőknek, aztán a vadászoknak és a politikusoknak, akik a szakemberek véleményét kivitelezési jogszabályokba helyezik. Saját véleményét is kifejtette: megoldást jelenthet az, ha sikerülne elválasztani a vadászatot az állományszabályozástól.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke is csatlakozott a beszélgetéshez, elsősorban elmondta, hogy ez a téma korántsem idegen tőle, hiszen vadőrként is dolgozott. Véleménye szerint a populációt nem megtizedelni kell, hanem visszaállítani az eredeti rendjét és egyensúlyát. Egyik problémaként megemlítette, hogy a medvék elveszítették a félelemérzetüket, ezért merészkednek az emberlakta területek közelébe. Hangsúlyozta, hogy el kell távolítani az állományból azokat a medvéket, amelyek veszélyt jelentenek. Azt is elmondta, hogy a székelyföldi megyékben nőttek az erdős területek, így az sem igaz, hogy a medvék azért jönnek elő, mert kiírtották az élőhelyüket.

Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke a tévhiteket igyekezett eloszlatni, a közvélemény álláspontját hasonlította össze a valós tényekkel. Elmondta, hogy a nagyvárosok ablakaiból a medve aranyos állat lehet, viszont erről biztosan más véleménnyel vannak azok, akik nap mint nap megküzdenek azért, hogy a javaikat ne tegye tönkre a vad. Az emberek nincsenek tisztában azzal sem, hogy a vadászok nem gyilkosok, ők is etikusan végzik el a rájuk háruló feladatokat.

Sárkány Árpád, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöke más szemszögből elemezte a problémát, mint az előtte megszólalók. Azzal indított, hogy Románia medvepopulációja sikertörténet volt Európában, egészen mostanáig. Ő azokat a döntéshozókat hibáztatta, akik 2016 őszén nem léptek az ügyben, amikor szükség lett volna rá. Elmondása szerint még egy kár is soknak számít, amit medve okozott, és egy túlszaporodott állományban pedig mindegyikük lehet problémás. Megoldásként azt tudná javasolni, hogy az állatokat szállítsák el olyan országba, ahol már nincs medve, azonban ebből a fajból senki sem kér.

Szép Róbert, az Országos Környezetvédelmi Őrség főfelügyelő-helyettese azt fájlalta, hogy a beszélgetésen nem voltak jelen a civil szervezetek. Azt mondta, hogy könnyű Facebookon vitázni, de szembe kell állni ilyenkor élesben. Az ő ötlete szerint egy átköltöztetési folyamatra van szükség, az ország olyan területeire, ahol kevés a medve, de ezt precízen és átgondoltan kell végrehajtani.

A megszólalók egyetértettek abban, hogy a számok és a statisztikák nagyon fontosak, valamint abban is, hogy a szakemberek véleményét ki kell kérni, és nagymértékben adni kell rá. Azt kérték, hogy aki csak tud, menjen el velük pénteken a minisztériumba, ahol tovább folytatódik az ügy tárgyalása, a kiadott rendelet közvitára van bocsátva, pontosan azért, hogy egy mindenki számára megfelelő döntés születhessen.

Tompa Réka