Tisztán egyszerű, végtelenül barátságos és közvetlen, kíváncsi és minden válasza végiggondolt. A Megasztár szereplése óta tudja, nem szabad elhinnie azt, amit elvárnak tőle, és semmi baj nincs azzal, ha más, mint akinek elképzelik. Nem sztáralkat, és ez nagyon jól áll neki! Bocskor Bíborkával, a Magashegyi Underground énekesnőjével beszélgettünk egy tartalmasat.

Nagyban készültök az augusztus végi margitszigeti koncertre, amelyet közösségi oldalatokon életetek eddigi legnagyobb szimfonikus koncertjeként említetek. Miben lesz ez más, mint a tavalyi 10 éves jubileumi szimfonikus koncert?

Nagyon örülünk annak, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon léphetünk fel, hiszen minden épület valamennyire behatárolja, meghatározza a koncerteket, de a szabadban az emberek felszabadultabbak, és ilyenkor könnyebb finom üzeneteket átadni, nagy közös energiákat mozgatni, vagy megújulni. Bizonyos helyek mindig bizonyos közönséget vonzanak, ilyenkor érezhető a komolyzenét kedvelő, de popzenére is kíváncsi emberek nyitottsága, érdeklődése, mi pedig szeretjük ezt tapasztalni, ezért is lesz újból kihívás az augusztusi nagykoncertünk.

Egy másik dolog, ami miatt ez a koncert különleges lesz számomra, és a zenekarnak is, hogy egyik vendégünk Molnár Levente világhírű bariton lesz, gyermekkori és jelenlegi barátom, volt líceumi osztálytársam klasszikus ének szakon. Levente extrém, közvetlen, spontán, ösztönös, nagyon tehetséges ember, folyamatosan inspirál és kérdéseket tesz fel, ha kell, görbe tükröt tart.

A 3D ifjúsági kórussal, a Talamba Ütőegyüttessel, szimfonikus zenekarral, Beck Zoli barátunkkal egyszeri és megismételhetetlen lehetőség nyílik a közös zenélésre, közös álmodásra.

Több interjúban is kitérsz arra, hogy dalaitok nem a tömeget találják meg, mégis kijelenthetjük, hogy évről évre nagyobb és nagyobb tömeget szólít meg a zenétek.

Tudod, sokat gondolkodom ezen én is, mert tényleg furcsán van leosztva a mainstream és a szubkulturális zene, ami együtt, Magyarországon legalábbis valahogy nem működik. Vagy az egyik, vagy a másik vagy. Vagy a mainstreamet képviseled, és óriási tömeget mozgatsz, vagy a szubkultúrát, és akkor negyven emberhez szólsz. Mi valahol a kettő között létezünk, és szerencsésnek tartom ezt az arányt. Nem vagyunk tisztán popzenészek, de a legalternatívabb underground zenekar sem, viszont az valóban pozitív megerősítés, hogy egyre többször nagyszínpadokon is fellépünk.

Mit tartogat még a nyár számotokra?

Túl vagyunk egy elvonulós időszakon, amikor átírtuk, újrafogalmaztunk dalokat, és az egész nyár a megújulásról fog szólni, arról, hogy progresszívebben adjuk elő dalainkat. Közben elkészült legújabb dalunk, az Itt leszel, és következik a margitszigeti szimfonikus koncertünk. Úgy fogalmaznám meg ezt az időszakunkat, hogy egy eksztatikus, álomszerű fáradtságban lebegünk, ami viszont nagyon termékeny és megtelít mindnyájunkat. Augusztusban születtem, szeretem ezt a nyári időszakot, ilyenkor minden értelemben magasabb hőfokon létezem, mint máskor.

Mivel leptétek meg idén a tusványosi közönséget?

Mindent elhoztunk, amit csak lehetett, és egy 90 perces koncertbe gyúrtuk ismerősen csengő és vadonatúj dalainkat.

Számos divattervezővel dolgozol együtt a megfelelő színpadi jelenléted kialakításáért. Mennyire fontos ez neked? Honnan jön az inspiráció külön erre is?

Egyre tudatosabb lettem ebben a kérdésben, eszméletlen inspirációs lehetőség ez számomra, hiszen a színpadon olyan dolgokat próbálok kihozni magamból, akár saját ötletként, akár a fiúk sugallatai alapján, ami ott van bennem, de nem feltétlenül tudom, vagy akarom a hétköznapokban annyira kitetten élni. A minap olvastam egy jógi idevágó kijelentését, miszerint nem az a lényeg, hogy hogyan csinálsz végig egy jógagyakorlatot, hanem, hogy ki vagy te közben. Ugyanezt a kérdést teszem fel én is mindig magamnak: ki is vagyok én a színpadon, éneklés közben?

Folyamatos meditációs objektumaim vannak, amelyekben újra tudom fogalmazni magam, és ilyen szempontból a külsőségek is fontosak.

Na és milyen Bocskor Bíborka a hétköznapokban?

Csupa csoda veszi körül.

Az erkélyemen például tavasszal ültettem virág helyett búzafüvet a csíkszentmártoni macskámnak, és szabadon hagytam a balkonláda felét, mert ott a földben imádott ülni a macskám. Már leszokott erről, viszont az ő helyén, ahová nem ültettem semmit, most egy csokornyi színes virág nőtt ki. Biztosan odafújta a szél…

Hétköznapjaimban, ha tehetem, olvasok, jógázom, főzök, énektémákat írok, hallgatok, beszélgetek, figyelek, biciklizek, extrém hosszakat gyalogolok Budapest utcáin és borozásokkal egybekötve próbálok figyelni a barátaimra.

Jó volt kicsit újra betölteni az itthoni étert?

Izgága szívem összes csücske és kontúrja ez a hely, Erdély, benne Tusványos is, ahol bármerre nézek, ismerősöm van. A legutóbbi koncerttől például olyan sokat kaptam, hogy mindmáig feltölt. Tudod, ha az ember valahol ki tudja javítani a saját jellemét, karmáját, és újra igazán magába szállhat – nekem az itthon az a hely. Hatalmas önbizalmat, eszméletlen nagy ajándékot kapok itthon, mondtam is viccesen a tourmenedzserünknek, hogy úgy beszéljen mindenkivel, hogy itt majdnem mindenki az unokatestvérem.

Geréb Orsoly