Az idén kerek évfordulót ünneplő Tusványos hangulatát már a júliust megelőző hónapokban meg lehet tapasztalni – jelentette be a beszélgetés kezdetén Popa Ilona erdélyi főszervező március 28-án, a Vallásszabadság Házában, Kolozsváron.

Márciustól havonta Erdély különböző városaiban közéleti-politikai előadásokat, bulikat, kisebb koncerteket szerveznek, akárcsak Tusványoson – ily módon ünnepelve és kiemelve e jelentős évfordulót.

György Attila író és Sabin Gherman televíziós szerkesztő nagy rutinnal kezdtek bele a közös témába: Erdély helyzetéről, jövőjéről beszélgettek népes kolozsvári közönség előtt. Sok minden elhangzott, köztük kényelmetlen kijelentések is.

Gherman – amint azt már tőle többször is hallottuk –, Erdély önálló régiós elismerése mellett érvelt, gazdasági adatokkal, példákkal alátámasztva.

Románia mindenkori politikai elitje 100 év alatt rájöhetett volna arra, hogy képtelenek menedzselni az országot, a 41 megyével és a több mint 3000 közigazgatási egységgel együtt. Jobban tennék, ha a létező történelmi régiókat neveznék meg működő közigazgatási egységként, s hagynák őket fejlődni.

György Attila már kezdetben oldott a hangulaton azzal, hogy kijelentette: Erdélyben a román-magyar együttélés olyan, mint egy házasság, amelyben sajnos az utóbbi 100 évben csak az egyik félnek volt orgazmusa. A kényszerhelyzetet megszoktuk, elviseljük egymást, de a kapcsolatot mai napig a kölcsönös gyanakvás jellemzi.

A beszélgetést Mátis Jenő politológus vezette, pörgős stílusban. A rövid és velős válaszok végig ébren tartották a közönség figyelmét.

Sabin Gherman az elmúlt 30 év értékelése során elmondta, hogy bár mi Erdélyről beszélünk, Bukarestből nézve ez a régió politikai értelemben nem létezik. Bár volt és van fejlődés, a nyugati államokhoz képest itt minden csigalassúsággal történik, s a nép ezzel is beéri. Az erdélyi regionális mozgalom nem erősödött meg, és nem vált politikai tényezővé.

Ő továbbra is egy megfelelő alapokra épített közös, magyar-román pártban látja a jövőt, bár hozzátette, hogy a felvidéki Most-Híd kudarcos példája legalább tíz évvel elhalasztotta egy hasonló erdélyi projekt létrehozásának esélyét.

György Attila az együttélés nyomán született szóviccekkel szórakoztatta a közönséget, és elmondta, hogy ő Erdély függetlenségét támogatja, azon belül pedig természetesen Székelyföld autonómiáját.

Önmagában az autonómia-küzdelmeket nem tartja elégségesnek, Erdély jövőjét pedig mindenképpen a két nemzet együttműködésében látja. Alapvetően pozitívan látja a jövőt, s kiemelte, hogy bár minket a történelem során sokan szerettek volna eltüntetni, még eddig senkinek sem sikerült.

A beszélgetés végén Gherman és György is egyetértett abban, hogy legjobb lenne, ha Bukarest és Budapest között Erdély a saját érdekét tudná érvényesíteni.

Ehhez azonban több kell, mint az, hogy időről időre leülünk és erről beszélgetünk – bár ez is valami, hisz voltak korok és helyzetek, amikor még erre sem volt lehetőség.