Az akaraterőnk egyik legjobb barátunk, de hátat fordít, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá – kezdte vallomását Kozma Ferenc szabadult szenvedélybeteg, a Bonus Pastor munkatársa, aki tizenkét év függőség után döntött úgy, hogy örökre leteszi a poharat.

Minden 2009 januárjában kezdődött, amikor családját elveszítve végső mentsvárként kilenc hónapos terápiára vonult be a magyarózdi otthonba. Amikor a mentora megkérdezte, hogy kinek látja önmagát, a tükörből visszatekintő kép homályos volt, ám az önsegítésnek, a lelkigondozásnak és a felelősségvállalás tudatosításának köszönhetően egyre inkább kezdett minden kitisztulni. A terápia végeztével nemcsak a munkáját nyerte vissza, hanem önbecsülését és családját is, azóta pedig a hozzá hasonlóknak segít a szabadulásban.

A Bonus Pastor 1996 óta szervez rövidterápiás programokat Erdély-szerte, ahol a szenvedélybetegek hozzátartozóikkal együtt tehetik meg a gyógyulás felé vezető első lépéseket. Kozma Ferenc szerint bárki képes lehet a szabadulásra, és ezt igazolja az 52%-os sikerarány, amely a pszichiátriai kezeléseknél csupán húsz körül mozog. A Keskeny út sátor érdeklődőinek aránya is sikerrel könyvelhető el, hiszen az előadás minden korosztály képviselőit bevonzotta, beleértve az évek óta visszajáró tusványosi gyülekezet magjának tagjait. A beszélgetőtársak mindegyike alkoholfüggőként mutatkozott be, habár évek óta egyetlen kortyot sem ittak. Legtöbbjük bevallása szerint a terápia mellett a közösség támogató ereje segített kilábalni a függőségből. Volt, akit a családja szétesésétől menekült meg, mást a halál torkából húztak vissza. Az országszerte működő tizenhárom támogatócsoport tagjai heti találkozásokkal, együttgondolkodással, problémaorientált beszélgetésekkel, közös teherviseléssel, lelkigondozással segítik egymást a gyógyulás hosszas folyamatában, amelyből a családtagok is oroszlánrészt vállalnak. Olyanok is eljárnak alkalmaikra, akiknek nem volt szükségük terápiás kezelésre, mert a közösség támasza, a bensőséges légkör elegendő volt a szertől való szabaduláshoz.

A hozzátartozók soraiból Dénes Margit példája bizonyítja, hogy a családtagok kulcsfontosságú szereppel rendelkeznek a gyógyulásban, hiszen náluk ő volt az, aki megtette az első lépést, megmentve ezzel nem csak férjét, hanem tönkrement családjukat is. Az alkoholizmus egész életüket beárnyékolta, ami pedig a legfájdalmasabb: fiainak apa nélkül kellett felnőniük, hiszen az ital elszakította őt tőlük. Sokuknak a hitbe, az Istenbe való kapaszkodás segített kitartani, de nem feltétel a vallásosság, hiszen az a legfontosabb, hogy az ember akármiben is hisz, tegyen valamit a szabadság megtapasztalásának érdekében.

A résztvevőkben feltevődött a kérdés, hogy valakiből miért lesz alkoholista, amit nehéz megállapítani anélkül, hogy sablont húznánk az érintettekre, hiszen a folyamatnak lehet traumatikus, öröklődő vagy szokási háttere is. Mivel minden esetben valamilyen lelki sérelemre vezethető vissza, a csupán fizikális tüneteket megszüntető gyógyszerek hosszú távon nem nyújtanak megoldást. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, Ferenc olyan esetről is mesélt, amikor egy másfél órás beszélgetés eredményeképp mondott le valaki az italról. A teljes gyógyulás viszont akkor következik be, ha a függőség kiváltó okát elveszik és helyette valami egészen mást adnak: szeretetet, békét, becsületet és igaz barátokat.

Kismihály Bogi