A tusványosózó teljesen ki van békülve a szakadó esővel. Esőcseppek moshatják arcát, bőrig ázhat a tömegben, számára nem ez a fontos, mert az esőcseppek lassan rendre, ahogy végig folynak arcának vonásain, elmossák mindazt, ami benne és körülötte békétlenséget szül. A tusványosózó teljesen ki van békülve a kánikulával. Ragyoghat a Nap, forrón égethet, számára nem ez a fontos, mert a Nap sugarai, ahogy lassan rendre beragyogják valóságát, békét teremtenek benne, előveszi az itt vásárolt szalmakalapját, vagy a sátrak valamelyikében nyert napszemüveget, és máris béke van. Benne. Körülötte.
A tusványosozó tömeg nemcsak a chill zone-ban lel békére, megtalálja a politikai előadások változatos kínálata között. Nézetétől függetlenül válaszokat kap azokra a kérdéseire, amelyek régóta megválaszolatlanok. A tusványosozó belső békét talál az egyházi, hitéleti, vallásos előadások csendjében, mert bárki legyen és bármilyen hittételeteket vall, vagy nem vall sajátjaként a rövid nadrágos papokkal sörözve elvárások és megkötések nélkül tud vitázni és beszélgetni. A tusványosozó békéjét felfedezi kulturális kérdéseink özönében, mert akad valaki vagy valami, ami éppen őt szólítja meg, éppen ott és éppen akkor, és máris béke van. Benne. Körülötte.
A tusványosozó békére lel a zenei dallamok változatosságában, mert megtalálja azt a helyet és azt a stílust, amit magáénak mond. A tusványosozó világában megfér egymás mellett a népzene dallamainak lüktetése, a könnyű zene szólamainak csengése és esti buli dübörgése is. Feltérképezi a tábor kínálatát, karon fogja vagy átöleli a rég látott barátot, és máris béke van. Benne. Körülötte.
Tusványos tehát még mindig béke van. A tusványosozó tudja, hogy a háborúskodás semmire sem megoldás, békére vágyik, ezt keresi. A tusványosozó tudja, hogy az egymásnak feszülés helyett, az ökölbe szorított kezek helyett, mennyire békét teremtő tud lenni, ha ember az emberre emberségesen tud tekinteni és hallgatni.
Ez Tusványos békéje. Ez Tusványos arca. Ez a hangja. Ez az ereje. Fedezd fel.
