Vajon el tudnád képzelni az életedet úgy, hogy nem hallhatod a kedvenc dalod? Mihez kezdenél, ha szavak nélkül, pusztán a kezeid és a mimikád segítségével kellene elmagyaráznod egy fontos dolgot? Vannak emberek, akiknek ezekkel a nehézségekkel kell együtt élniük nap mint nap, és ezekre kell megoldást találniuk.

Photo: Lonay Arthur

A Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, Belényi Emese szociológusként, szociális munkásként dolgozik. Egy hallóideg-károsodás következtében lett siket és, bár van hallókészüléke, szájról olvas. Ő tartott nekünk előadást a jelnyelv különleges világáról.

Elmondta, hogy a siketséggel született gyermekek 90%-a halló családban születik, és nagyon kevesen tanulnak meg beszélni. Sokuk a jelnyelvvel is viszonylag későn találkozik először. Belényi Emese 5 éve tanulta meg a jelelést, szerinte hosszas folyamat, mivel szigorú szabályai és nyelvtana van. Leszögezte, hogy a jelnyelv és a jelbeszéd nem egy és ugyanaz. Sokan összetévesztik őket. A jelbeszédben ugyanis csak egyes szavakat helyettesítenek, titkosítanak egyezményes jelekkel bizonyos szervezetek, csoportok, mint például a búvárok, vagy akár a szerelmesek egymás között. A jelnyelvnek, amelyet a siketek használnak, komplex nyelvtana mellett történelme, hagyományai és irodalma is van.

Azt is megtudtuk, hogy a kézmozdulatok mellett nagyon fontos szerepe van a gesztusoknak és a mimikának is, amit Emese azzal példázott, hogy nem jelelheted el, hogy boldog vagy, ha nem mosolyogsz. Azt is kiemelte, hogy a siketeknek nagyon fontos, hogy a velük történő beszélgetés során figyeljünk az egész lényükre,  megnyilvánulásukra. Sokan vannak, akik, bár hallássérültként is megtanultak beszélni, de a szokatlan kiejtésükből adódó visszajelzések miatt aggódva, nem járnak halló társaságba, vagy ha mégis, akkor nem beszélnek.

„A siketségnek közösségszervező ereje van” – fogalmazott Emese és büszkén mesélte el, hogy a nyelv védelme mellett a magyar alkotmány tartalmazza a magyar jelnyelvnek, mint a kultúra részének védelmét is. A beszélgetés résztvevői azt is megtudhatták, hogy a jelnyelv nem nemzetközi, hanem nemzeti, ugyanis minden államnak saját, a hivatalos nyelvéhez igazított jelnyelve van. Érdekességként azt is elmondta, hogy a beszélt nyelvhez hasonlóan az ő nyelvüknek is vannak tájegységenként eltérései, úgy fogalmazott: „jelnyelvjárásai”.

A beszélgetést Emese játékokkal fűszerezte, így a jelenlévők eljelelhették daktil jelekkel, betűnként saját nevüket, vagy épp párban mutogathattak el fogalmakat, megtapasztalva azt, hogy mennyire nehéz szavak nélkül megértetni magukat.

Photo: Lonay Arthur

A digitális világ lehetőségeit is kiaknázzák a jelelés népszerűsítésére. Ezért telefonos alkalmazást is kidolgoztak ennek elsajátítására. Úgy gondolom, mindannyian kellemes tapasztalattal távoztunk a beszélgetésről. Személy szerint úgy döntöttem,  amint időm engedi, letöltöm a Belényi Emese által ajánlott applikációt – a dlmgLSR elnevezésű programot.

Hát ti letöltitek?

Csiki Zsuzsi